A pénzügyi szektor felelőssége: Fenntarthatóság, mint új banki mandátum

Az ESG mára a bankszektor egyik legfontosabb stratégiai pillérévé vált. A fenntarthatóság már nem pusztán kommunikációs üzenet vagy társadalmi szerepvállalás: a banki működés, a kockázatkezelés, a termékfejlesztés és az üzleti stratégia alapja. A modern pénzügyi intézmények egyre tisztábban látják, hogy az ESG-szempontok rendszerszinten formálják át a hitelezési döntéseket, a befektetéseket és a bankok társadalmi szerepét.

Miért fontos az ESG a bankszektor számára?

Az ESG jelentősége több szinten is megjelenik. Mindenekelőtt a bankok kockázati modelljei új dimenziókkal bővülnek. Az éghajlatváltozás fizikai és átállási kockázatai közvetlenül befolyásolják a hitelezési és befektetési portfóliók stabilitását. Az egyre gyakoribb extrém időjárási események, a szabályozói szigorodás vagy a szénintenzív iparágak visszaszorulása olyan tényezők, amelyeket a bankoknak ma már be kell építeniük a kockázatelemzési folyamataikba.

Emellett az ESG a fenntartható finanszírozás kulcsa: a pénzintézetek kritikus szerepet játszanak az alacsony karbonkibocsátású gazdaságra való átállásban azáltal, hogy zöld hiteleket, zöld kötvényeket és fenntartható finanszírozási konstrukciókat kínálnak. Ezzel nem csak finanszírozzák, de ösztönzik is ügyfeleiket a fenntarthatóbb működésre.

A szabályozói környezet folyamatosan szigorodik, így a bankok számára a szabályozási megfelelés már elengedhetetlen. Az MNB zöld ajánlásai, az EU Taxonómia és a CSRD jelentéstételi elvárásai mind abba az irányba mutatnak, hogy a pénzügyi intézményeknek részletesen be kell mutatniuk ESG-teljesítményüket és annak hatását portfólióikra.

Ehhez kapcsolódóan ahogyan korábbi blogcikkjeinkben is írtuk, a Magyar Nemzeti Bank elvárásai is módosultak a hitelnyújtás során gyűjtendő ESG információk tekintetében, valamint a BÉT is kiadta új Fenntarthatósági Jelentéstételi Útmutatóját, mely releváns jogszabályi előírásokra támaszkodva ad iránymutatásokat.

Mindemellett az ESG komoly üzleti lehetőségeket is teremt. A fenntarthatósági szempontból minősített termékek és szolgáltatások piaca gyorsan bővül, és a bankok számára új bevételi forrásokat, új ügyfélköröket és mérhető versenyelőnyt biztosít. A fenntartható termékek iránti kereslet növekedése azt jelenti, hogy az ESG nem költség, hanem hosszú távú üzleti befektetés.

Hogyan integrálja a bankszektor az ESG-t?

A bankok az ESG-t nem különálló programként, hanem integrált keretrendszerként építik be a működésükbe. Ennek egyik legfontosabb eleme a kiterjesztett kockázatelemzés, amely azt vizsgálja, hogy az ügyfeleik és a finanszírozott projektek milyen környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokkal rendelkeznek. Ma már a hitelbírálat része lehet az energiahatékonyság, a karbonkibocsátás vagy éppen a munkavállalói jólét értékelése.

A bankok emellett speciális fenntartható termékeket fejlesztenek: zöld kötvényeket, fenntartható vállalati hiteleket, zöld jelzálogleveleket és olyan hitelkonstrukciókat, amelyek kedvezőbb feltételeket kínálnak fenntarthatósági teljesítményjavulás esetén. Ezek a termékek mára nem réspiacot, hanem egyre bővülő ügyfélkört céloznak.

A pénzintézetek nemcsak finanszíroznak, hanem irányt is mutatnak ügyfeleiknek: oktatási programokkal, ESG-képzésekkel és tanácsadással segítik őket abban, hogy saját működésükben is integrálni tudják a fenntarthatósági szempontokat. Ez a tudásátadás hosszú távon erősíti a gazdaság ellenállóképességét és versenyképességét.

Végül, de nem utolsósorban, a bankok saját vállalati működésükben is javítják ESG-teljesítményüket. Energiahatékony irodák, digitális és papírmentes folyamatok, társadalmi programok, önkéntesség, esélyegyenlőség, etikus vállalatirányítás. Ezek mind olyan területek, ahol a bankszektor ma már konkrét és mérhető célokat tűz ki. A governance területén különösen nagy hangsúlyt kap a transzparencia, a korrupciómegelőzés, a compliance és a fenntarthatósági jelentések rendszeres közzététele.

A fenntartható bankolás kora:

Az ESG integrálása tehát nem választás, hanem stratégiai mandátum: a jövő bankja olyan intézmény lesz, ahol a pénzügyi teljesítmény és a fenntarthatóság nem egymás alternatívái, hanem egymást erősítő elemek. A bankok nem csupán alkalmazkodnak a változó világhoz, hanem aktívan formálják azt: finanszírozási döntéseikkel, ügyfélkapcsolataikkal és saját működésükkel növelik a pénzügyi stabilitást, csökkentik a kockázatokat, elősegítik a fenntartható gazdasági átmenetet, és új üzleti lehetőségeket teremtenek. Az a pénzintézet lesz sikeres, amely az ESG-t a stratégiai gondolkodás szerves részévé teszi, és hosszú távon fenntartható értéket teremt mind ügyfelei, mind a társadalom számára.

Lényegesség az első fenntarthatósági jelentésekben

Bár a fenntarthatósági jelentéstételre kötelezettek köre szűkülőben van, mind a maradó kötelezetteknek, mind pedig a jelentések felhasználóinak érdemes foglalkoznia azzal, hogy a gyakorlatban eddig hogyan valósultak meg az ESRS előírásai.

Ehhez segítségül szolgálhat, hogy az ESMA (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) – a nemzeti hatóságokon keresztül – 23 uniós tagállamból származó 91, különböző ágazatban tevékenykedő vállalat 2024-re vonatkozó fenntarthatósági jelentését vizsgálta meg, amelyek kb. kétharmada első hullámos jelentésre kötelezett volt, míg a fennmaradó harmad önként tett az ESRS szabványnak megfelelő jelentést.

Az ESMA a vizsgálat során a lényegességi megközelítéseket vette górcső alá, és az alábbi főbb megállapításokat tette.

Lényegességi vizsgálat átláthatósága

A jelentéstevők nagy része

szerepeltette, hogy a fenntarthatósági átvilágítási eljárásukat felhasználták-e a lényegességi vizsgálatnál (80%),
magyarázatot adott az általa meghatározott küszöbértékekre, amelyek közzététele az adott vállalat szempontjainak megértését nagyban segíti (80%),
részletezte az alkalmazott bemeneti paramétereket (adatforrások, feltételezések) (70%), valamint
megfelelő információt szolgáltatott a lényegességi vizsgálat során lefolytatott, az érdekelt felekkel folytatott konzultációról (70%).

Egyes közzétételek ugyanakkor sablonosak voltak, az EFRAG útmutató ismétlésére szorítkoztak, és nem derült ki belőlük, hogy az abban szereplő iránymutatásokat hogyan fordították le az adott vállalat körülményeire.

A fentiekkel összességében a jelentések 60%-a biztosította a kettős lényegességi vizsgálat megértéséhez szükséges átláthatóságot.

Lényeges témák

A jelentéstevők közel 90%-a rövid leírást adott arról, melyek a számukra lényeges hatások, kockázatok, lehetőségek. Ezek közül sok megfeleltethető az ESRS fenntarthatósági kérdéseinek (ESRS 1 AR16), ez egyértelműséget és összehasonlíthatóságot biztosít a felhasználók számára. Néhány esetben azonban a leírásból nem volt egyértelmű, hogy az adott hatás, kockázat, vagy lehetőség egy AR16 altémához vagy al-altémához kapcsolódik-e.

Az egyes témákhoz az alábbi arányban szerepeltek hatások, kockázatok, lehetőségek a jelentésekben:

A fentiek mellett a jelentéstevők közel 70%-a tett közzé szervezet-specifikus információkat. Ezek közül egy adatokhoz, a kiberbiztonsághoz és a mesterséges intelligencia használatához kapcsolódó nagyobb csoport volt azonosítható.

Érdekesség, hogy néhány lényegesként jelentett IRO esetében kérdésesnek tekinthető, hogy egyáltalán a fenntarthatósági nyilatkozat hatókörébe tartozó kérdésekre vonatkoznak-e (pl. ügyfél-elégedettség, vállalati polgárság). Ezen túl léteznek olyan hatások, kockázatok és lehetőségek, amelyek egy pilléren belül több témát érintenek (pl. beszállítók környezetvédelmi szempontú értékelése), vagy egyszerre érintik minden pillért (pl. előírások betartása).

A lényegesség kulcsszerepet játszik a fenntarthatósági jelentéstételben, mivel egyfelől a hatások, kockázatok és lehetőségek lényegességének, illetve az adott információ lényegességének azonosítását követően jutunk el a tényleges, a jelentésben megjelenítendő közzétételekhez. A folyamatban levő CSRD módosítás a kettős lényegesség elvét és a lényegességi vizsgálat elkészítésére vonatkozó kötelezettséget nem érinti. A lényegességi vizsgálat adott vállalatra szabott, megfelelően dokumentált elkészítése a jelentéstétel alapja, így érdemes ezt kellő körültekintéssel elvégezni.

Fenntarthatósági jelentéstétel – célegyenesben a változások?

2025.11.13-án az Európai Parlament jóváhagyta a jelentéstételi (CSRD), valamint due diligence (CSDDD) kötelezettségekre vonatkozó könnyítéseket 382 igen, 249 nem szavazat és 13 tartózkodás ellenében.

A korábban előre jelzett módosítások – pl. a foglalkoztatotti létszám, nettó árbevétel -tekintetében a nagyobb vállalatokra vonatkozó küszöbszámok használata került megszavazásra.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a jóváhagyás még nem tekinthető teljesen véglegesnek, ugyanakkor az irány egyértelműbben látható. A következő időszakban az Európai Unió Tanácsával folytatott egyeztetés várható a témában.

Kötelezettek várható köre

A CSRD (Vállalati Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelv) szerinti fenntarthatósági jelentéstételek az alábbi vállalatokat érintenék:

foglalkoztatotti létszám 1750 fő felett és
nettó árbevétel 450 millió Euró felett.

Kizárólag ugyanezen érintetti körre vonatkozna az EU Taxonómia szerinti jelentés elkészítése is.

A CSDDD (Vállalati Fenntarthatósági Kötelezettségekről szóló Irányelv) szerinti due diligence kötelezettségek az alábbi vállalatokra vonatkoznának:

foglalkoztatotti létszám 5000 fő felett és
nettó árbevétel 1,5 milliárd Euró felett.

Szabványok egyszerűsödése

Az EFRAG-ot (Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport) kérték fel az EU Omnibus javaslatcsomag nyilvánosságra hozatalát követően a fenntarthatósági jelentések alapját képző ESRS szabványok egyszerűsítésére. Az erre vonatkozó munkaprogram hónapok óta zajlik, júliusban nyilvános konzultációra is lehetősége adódott az érdeklődőknek.

A módosítások főbb területei – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak lesznek:

kötelező adatpontok kb. 60%-os csökkentése
önkéntes közzétételek tematikus szabványokból való kivezetése
narratív közzétételi követelmények egyszerűsítése
egyértelműbb, rövidebb szabványok
szabványok közötti duplikációk megszüntetése
ágazatspecifikus jelentéstétel önkéntessé tétele
kettős lényegességi vizsgálat egyszerűsítése
összehangolás további irányelvekkel (pl. IFRS S1, S2)

A felkérésnek megfelelően kidolgozott javaslat hivatalos publikálása a 2025.12.4-i konferencián várható.

Kisebb vállalatokra vonatkozó adatszolgáltatási védelem

A fenntarthatósági jelentésre (CSRD) kötelezett vállalatok nem kérhetnek majd az önkéntes szabványokban (LSME, VSME) előírtakon felüli adatokat kisebb üzleti partnereiktől.

A fenntarthatósági kötelezettség (CSDDD) hatálya alá tartozó vállalatok esetében a kisebb üzleti partnereket célzó információkérés elsődleges forrásai a már rendelkezésre álló adatok lennének és csak indokolt esetben kérhetnének a nagyvállalatok további információkat.

Klíma átállási tervek kötelező érvénye megszűnik

A CSDDD kötelezettekre vonatkozó klíma átállási tervek kötelező jellegű készítésétől eltekintenének. Ezáltal megszűnne az a korábbi elvárás, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia alkotás és célkitűzés a Párizsi Egyezménnyel összhangban legyen.

Jogsértő magatartás kezelése

További fontos kitétel a CSDDD kötelezettek tekintetében, hogy a jogsértő magatartást folytató cégek nem uniós szinten lennének felelősségre vonhatóak, hanem nemzeti szinten, és az áldozatok teljes mértékű kártalanítását vállalniuk kellene.

Ingyenesen elérhető információmegosztási felület

A képviselők hangot adtak annak az igénynek is, hogy a vállalatok számára álljon rendelkezésre egy olyan egységes felület, ahol online és díjmentesen hozzáférhetnek többek között valamennyi uniós jelentéstételi követelményt leíró szabványhoz, iránymutatásokhoz és sablonokhoz is. A platform nem egy teljesen új fejlesztés lenne, hanem beépülne a várhatóan 2028-tól működésbe lépő ESAP* (European Single Access Point / Európai Egységes Hozzáférési Pont) rendszerébe.

* Digitális platform, mely EU-szerte egységes, központosított és digitális hozzáférést biztosít az uniós vállalati és befektetési termékekről szóló, nyilvános pénzügyi és fenntarthatósággal kapcsolatos információkhoz.

Következő lépések

A jóváhagyást követően november 18-tól kezdődnek meg tehát a további, háromoldalú tárgyalások az uniós kormányokkal annak érdekében, hogy 2025 év végéig a véglegesítés megvalósulhasson.

Záró gondolatok

Az idei évben megfogalmazott, fenntarthatósági jelentéstételeket és kötelezettségeket érintő módosítások megvalósítása a korábban ígért ütemben halad. A módosítások részletei ugyan még alakulhatnak, de többségében közel véglegesnek tekinthetőek.

A változtatások kapcsán megfogalmazott elvárások, miszerint prioritást élvezzen az uniós versenyképesség megőrzése, a beruházási lehetőségek megtartása, valamint a jelentéskészítéshez kapcsolódó költségek és vállalati adminisztrációs terhek csökkentése, nem maradtak válasz nélkül.

Egyértelművé vált, hogy várhatóan csak a legnagyobb vállalatok lesznek mélyen érintettek a fenntarthatósági követelmények teljesítésében. Ugyanakkor a fenntarthatósági elvárások a korábbi érintettek életében is meg fognak maradni, akár piaci, nagyvállalati partner, vagy befektetői, hitelezői oldalon vesszük figyelembe az igényeket. Ennek okán vélhetően erősödni fog az önkéntes jelentéstételi szabványok alkalmazása is, így érdemes ezen irányelveket részleteiben áttekinteni.

Fókuszban a biodiverzitás – Mit jelent az ESRS E4 szerinti megfelelés a vállalatok számára?

A biológiai sokféleség megőrzése és az ökoszisztémák védelme a fenntarthatósági jelentéstétel egyik kulcsfontosságú pillére lett. A biodiverzitás csökkenése mára a klímaváltozás mellett a legnagyobb globális környezeti kockázatnak számít, amelyre a vállalatoknak is egyre nagyobb felelősségük van reagálni. Az ESRS E4, az Európai Fenntarthatósági Beszámolási Standard a biodiverzitásról és ökoszisztémákról, azt a célt szolgálja, hogy a szervezetek ne csak mérjék, hanem tudatosan kezeljék is természetre gyakorolt hatásaikat.

Mi az ESRS E4, és miért fontos?

Az EFRAG által a CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) keretében kidolgozott ESRS E4 az első olyan átfogó uniós szabvány, amely a természeti tőkére, azaz a biodiverzitásra és ökoszisztémákra koncentrál. Célja, hogy egységes módszertant adjon a vállalatok kezébe: hogyan azonosítsák a természetre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásaikat, miként mérjék a kockázatokat, és hogyan tudják az eredményeket transzparens módon kommunikálni.

A standard szorosan kapcsolódik az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz, különösen a 14. (Víz alatti élet) és 15. (Szárazföldi élet) célkitűzésekhez, vagyis hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági növekedés ne a természet kárára, hanem vele összhangban történjen.

Hol tartanak ma a magyar vállalatok?

A biodiverzitás eddig a legtöbb vállalatnál a „környezeti lábnyom” kevésbé ismert összetevője volt. A klímavédelmi intézkedések – mint az energiahatékonyság vagy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése – sokkal hangsúlyosabbak a vállalati gyakorlatban. Az utóbbi években azonban megjelentek az első természetvédelmi vagy ökoszisztéma-helyreállítási projektek, főként nagyobb, nemzetközi hátterű cégeknél.

A magyar piacon jelenleg többféle megközelítés figyelhető meg:

ipari vállalatoknál a telephely-rehabilitáció, zöldfelület-fejlesztés, vízvisszatartás és fásítás a leggyakoribb;
energia- és infrastruktúra szektorban megjelent a természetalapú megoldások (pl. beporzók élőhelyei, vizes élőhelyek helyreállítása) támogatása;
szolgáltató szektorban inkább partnerségek és tudásmegosztó programok formájában történik a bekapcsolódás.

A motivációk között kiemelkedik a vállalati reputáció erősítése, az ESG-befektetők elvárásainak való megfelelés, valamint az, hogy a CSRD szerinti jelentéstétel immár konkrét kötelezettségeket ír elő. Ezzel a biodiverzitás nem „szép gesztus”, hanem stratégiai fenntarthatósági tényezővé vált.

Mit vár el az ESRS szabvány E4 pontja?

A szabvány előírja, hogy a vállalatok:

azonosítsák azokat a magas ökológiai értékű területeket, amelyeket tevékenységük érint,
értékeljék az ökoszisztémákra gyakorolt nyomást (pl. földhasználat, szennyezés, vízhasználat),
tegyék közzé a biodiverzitás-védelmi politikáikat, céljaikat és intézkedéseiket,
és mérjék az előrehaladást minőségi és mennyiségi mutatókkal.

A vállalatoknak az értéklánc egészét figyelembe kell venniük, hiszen a közvetett hatások – például beszállítói tevékenységek – gyakran jelentősebbek, mint a saját működés közvetlen hatásai.

Felkészülés a megfelelésre

A sikeres alkalmazás alapja a kettős lényegességi elemzés: fel kell mérni, hogy a vállalat hogyan hat a természetre, és a biológiai sokféleség csökkenése milyen kockázatokat jelenthet számára. Ezt követően a vállalatoknak meg kell határoznia a természetvédelmi politikákat, a korrekciós intézkedéseket és a mérhető célokat.

A nemzetközi keretrendszerek, mint a TNFD (Taskforce on Nature-related Financial Disclosures) és az SBTN (Science-Based Targets for Nature), segítséget nyújtanak abban, hogy az adatok és mutatók összehasonlíthatóak, valamint pénzügyi szempontból is értelmezhetők legyenek.

Új mérföldkő: megjelentek az ISO 17298:2025 és az ISO 14054:2025 szabványok

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) az elmúlt 1 hónapban közzétette az első nemzetközi szabványt a biológiai sokféleség szempontjainak a szervezeti stratégiába és működésbe való integrálásáról, valamint a természeti tőke számviteléről szóló ISO szabványt.

Az ISO 17298:2025 Biodiverzitás – A biodiverzitás figyelembevétele a szervezetek stratégiájában és működésében – Követelmények és iránymutatások–szabvány megjelenése mérföldkő, mert először kínál globálisan egységes módszertant arra, hogyan értékeljék a szervezetek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hatásokat, függőségeket, kockázatokat és lehetőségeket. Az ISO 17298 a biodiverzitás kezelését a vállalati kockázatmenedzsment és döntéshozatal részévé teszi, és várhatóan az ESRS E4-hez hasonlóan és ezzel párhuzamosan a jövőbeli jelentéstétel egyik alappillérévé válik.

Az ISO 14054:2025 Természeti tőke elszámolása szervezetek számára – Alapelvek, követelmények és iránymutatások pedig átlátható és megbízható módszert kínál a szervezeteknek a természeti tőkétől (a tiszta víztől, a termékeny talajtól, a biológiai sokféleségtől és az éghajlati stabilitástól) való függésük számszerűsítésére és bemutatására, feltárva a természettel összefüggő kockázatokat és lehetőségeket. A természetet így beemeli az üzleti döntéshozatalba, valamint támogatja az ESG-jelentéstételt és a fenntartható finanszírozási keretrendszereket.

Emellett, mint azt korábbi blogcikkünkben is említettük, az IFRS Foundation is dolgozik az IFRS S2 és az ESRS E-szabványok harmonizációján, ami azt jelenti, hogy a természetre gyakorolt hatások pénzügyi vonatkozásai a jövőben még átláthatóbban lesznek értékelhetőek.

Miért érdemes most lépni?

A biológiai sokféleség megőrzése nem csupán megfelelési kérdés – hanem üzleti stratégiai kérdés is. Azok a vállalatok, amelyek időben elkezdik feltérképezni természetre gyakorolt hatásaikat,

könnyebben tudnak reagálni a szabályozási elvárásokra,
javíthatják hitelességüket az ESG-befektetők szemében,
hosszú távon stabilabb működést eredményez.

A biodiverzitás védelme tehát nem csupán környezetvédelmi felelősség, hanem a jövő üzleti rugalmasságának és reputációjának záloga is. Az ESRS E4 és frissen megjelent 2 db új ISO szabvány irányt mutatnak abban, hogyan válhat a természet tisztelete a vállalati döntések szerves részévé.

Kötelező monitoringrendszerrel a felelős vízkészlet-gazdálkodás útján – a különleges vízkészlet-gazdálkodási körzetek új szabályai

A 221/2025. (VII. 24.) Korm. rendelet a felszín alatti vízkészletek védelmében és fenntartható használatában hoz jelentős új szabályokat, amelyek a különleges vízkészlet-gazdálkodási körzetekben lesznek érvényben. Ezeket a körzeteket a kormány azért jelölte ki, mert itt a vízbázisok állapota és utánpótlódása különösen érzékeny a klímaváltozás és az emberi tevékenységek hatásaira. A rendelet célja, hogy hosszú távon megőrizze a környezeti értékeket, miközben a vízhasználatot összhangba hozza a gazdasági és ökológiai érdekekkel.

A rendelet különleges vízkészlet-gazdálkodási körzeteket jelöl ki a Nyírség és a Rétköz területén, amely körzetekben a felszín alatti vízkivételt egyedi szabályozáshoz és feltételrendszerhez köti a jogalkotó. Ezekben a körzetekben kötelező lesz monitoringrendszer kiépítése, a monitoring kutakat pedig fel kell szerelni folyamatos üzemű vízszintregisztráló eszközzel, kivételt képeznek ez alól a háztartási célú kutak. A víz mennyiségének mérését biztosítandó, a monitoringrendszert folyamatosan mérő hitelesített vízmérővel, vagy 5 évnél nem régebben – akkreditált laboratórium által – kalibrált digitális vízszintmérővel szükséges ellátni.

A vízkivételre tervezett termelőkút létesítése előtt a területileg illetékes kormányhivatal bírálja el a benyújtott, monitoringrendszerre vonatkozó, a rendelet által elvárt tartalmú monitoringtervet. A monitoringtervben javaslatot kell tenni legalább három, a vízkivétel utánpótlódási területére eső, a vízadó víztestre szűrőzött monitoring kút létesítésére. Új kút létesítése nem szükséges, ha a vízkivétel utánpótlódási területén már található érvényes vízjogi engedéllyel rendelkező monitoring kút. A területileg érintett vízügyi igazgatási szerv által üzemeltetett, monitoring-hálózat részét képező kutakat előnyben kell részesíteni.

A kutakat (termelő és monitoring) alkalmassá kell tenni mennyiségi és kémiai paraméterek mérésére és a mennyiségi adatok továbbítására. Az üzemeltetőnek folyamatos hozzáférést kell biztosítania a mérési adatokhoz a területileg érintett vízügyi szerv számára.

Fontos kiemelni, hogy a különleges vízkészlet-gazdálkodási körzetekben – a lakossági vízellátás folyamatosságát biztosítandó – a lakossági célú termelő kutak vízadó rétegére termelőkutat kizárólag víziközmű-szolgáltató létesíthet.

A területileg illetékes vízügyi szerv a monitoringterv és az adott víztest állapotértékelése alapján adja ki a termelőkút üzemeltetésére vonatkozó engedélyt, amelyben a vízhasználat éves szinten nem haladhatja meg a 40 000 m³-t. A vízügy a tényleges vízhasználatok nyomonkövetésére felhasználja a monitoringrendszer adatait és igénybe vehet műholdas, távérzékelési eszközöket is. Az adatok alapján 2 évente megatározásra kerül a vízkivétel okozta süllyedési trend. Ha a süllyedés mértéke túllépi a vízügy által meghatározott értéket, az a vízjogi engedély felülvizsgálatával és az éves kitermelhető vízmennyiség korlátozásával járhat.

A cikk szerzője: Bognár Áron, környezetvédelmi és fenntarthatósági tanácsadó

EUDR: Nincs megállás

Az elmúlt hónapokban tapasztalható bizonytalanság után az Európai Bizottság bejelentette, milyen változtatásokat javasol az erdőirtásmentességi rendelet (EUDR) tekintetében.

Ahogy mi is hírt adtunk róla, a fenntarthatósággal kapcsolatos uniós jogszabályok hatályba lépése sorra tolódik, de most úgy tűnik, hogy az EUDR nem áll be ebbe a sorba, az Unió nem adta fel az erdők megmaradása érdekében folytatott küzdelmet.

Miről is szól ez a jogszabály?

Az Unió 2023/1115 rendeletének célja, hogy az uniós piacon megjelenő termékek minél kevésbé járuljanak hozzá az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz világszerte. Nem csoda, hogy ezzel kapcsolatban lépett az uniós jogalkotó, hisz az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) becslése szerint 420 millió hektárnyi erdő (nagyobb terület, mint az Európai Unió!) pusztult el 1990 és 2020 között erdőirtás következtében.

Hét árukategória érintett:

szarvasmarha,
kakaó,
kávé,
olajpálma,
gumi,
szója
fa,

valamint az ezekből készült, ezeket tartalmazó vagy ezekkel etetett egyes termékek.

A jogszabállyal a felsorolásban szereplő áruk és termékek uniós piacokra kerülését (import vagy forgalomba helyezés útján) vagy onnan való exportját kötik ahhoz a feltételhez, hogy ezek erdőirtásmentes területről származzanak. Emellett a rendelet megköveteli, hogy az érintett áru- és termékkörök előállítása során a vonatkozó jogszabályokat betartsák, és mindezek fennállásáról a piaci szereplő, kereskedő nyilatkozatot tegyen.

Mely vállalkozások és mikortól érintettek?

A rendelet a kereskedelmi tevékenység keretében releváns árut vagy termékeket forgalomba hozó vagy exportáló piaci szereplőkre, és a releváns terméket kereskedelmi tevékenység keretében forgalmazó kereskedőkre vonatkozik. Eltérő ugyanakkor a kötelezettségek terjedelme a kkv és a kkv-nak nem minősülő kötelezettek tekintetében.

A jogszabály 2025. december 30. napjától alkalmazandó (a 2020. december 31-ig létrehozott mikro- és kisvállalkozás piaci szereplők számára pedig 2026. június 30. napjától).

A javaslat és ami utána következik

Az Európai Bizottság javaslata két új típusú szereplőt vezetne be:

a downstream piaci szereplőt, amely EUDR releváns terméket hoz forgalomba vagy exportál azt követően, hogy annak elemei már az uniós piacra kerültek, illetve
a mikro- vagy kisvállalkozás elsődleges piaci szereplőt, amely alacsony kockázatú országból származik és a saját maga által előállított terméket hozza forgalomba vagy exportálja az uniós piacon.

Ezen új fogalmaknak megfelelő személyek, szervezetek, illetve a nem mikro- és középvállalkozás kereskedők kellő gondossági nyilatkozattal kapcsolatos terhei csökkennének, amely könnyebbséget jelentene mind a kötelezettek, mind pedig a mögöttes IT rendszer számára.

Az előterjesztés alapján a mikro- és kisvállalkozások újabb fél éves haladékot kapnának 2026 december végéig, ugyanakkor a közép- és nagyvállalatok esetében a 2025. december 30-i alkalmazási határidő nem módosul, ők azonban a 2026 júniusáig tartó átmeneti időszakban hatósági részről nem ellenőrzésre, hanem támogatásra számíthatnának.

A fentiekről való döntés az Európai Parlament és a Tanács kezében van. A decemberi határidő azonban közel, amíg nincs egyértelmű döntés, a jogszabály jelenlegi formájában irányadó. Nem vitás, hogy a rendelet az érintett, nagyszámú vállalkozás részéről új folyamatok bevezetését kívánja meg, amely adott pillanatban erőforrásigényes lehet. Ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a célt, amely nemcsak a környezet védelme, de a vállalkozások számára is meghatározó, a fenntartható beszállítói láncokkal elérhető ellátásbiztonság.

Közeleg a határidő: év végéig el kell végezni az energetikai felülvizsgálatot!

Az energetikai felülvizsgálat célja az épület fűtési és légkondicionáló rendszerek hatékonyságának javítása és az energiafelhasználás csökkentése. A kötelezettségek betartása nemcsak jogszabályi elvárás, hanem hosszú távon gazdasági előnyt is jelenthet az üzemeltetők számára.

Az alábbiakban összefoglaljuk az energetikai felülvizsgálati kötelezettségekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

Mi írja elő a kötelezettséget?

Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény VIII/A. fejezete írja elő az energetikai felülvizsgálattal kapcsolatos kötelezettségeket.

Mire kell energetikai felülvizsgálatot végezni?

Azon épületet vagy több épületet együttesen ellátó fűtési vagy légkondicionáló rendszerek, amelyek megfelelnek az alábbi kritériumnak:

a) 70 kW-nál nagyobb effektív névleges teljesítményű fűtési rendszer vagy kombináltan helyiségfűtési és szellőzőrendszer.

vagy

b) 70 kW-nál nagyobb effektív névleges teljesítményű légkondicionáló rendszer vagy kombináltan légkondicionáló és szellőzőrendszer.

Bizonyos esetekben a kötelezett mentesülhet az energetikai felülvizsgálat alól – például, ha az épület rendelkezik megfelelő épületautomatizálási és -szabályozási rendszerrel.

Meddig kell az energetikai felülvizsgálatot elvégezni?

Az energetikai felülvizsgálatot első alkalommal 2025. december 31-ig kell elvégeztetni, azon rendszerek esetében, amelyek 2022. január 1. előtt kerültek üzembehelyezésre.

A 2022. január 1. után üzembehelyezett berendezések esetében az üzembehelyezést követő 1 éven belül kell elvégezni.

Az energetikai felülvizsgálatot 8 évente kell megismételni.

Az energetikai auditra kötelezett vállalatoknak az energetikai felülvizsgálatot az energetikai audit keretében kell elvégezni.

Ki végezheti el az energetikai felülvizsgálatot?

Csak regisztrációval rendelkező energetikai felülvizsgáló végezheti.

A regisztrált energetikai felülvizsgálók listája elérhető a hatóság honlapján:

https://nemzetiklimavedelmihatosag.kormany.hu/v2/ehat

Könnyítés a CSRD első hullámos kötelezettjeinek

Sok szó esett már a CSRD szerinti jelentéstételt elhalasztó Omnibus javaslatcsomagról, amely egyrészt a jövőben jelentést készítőkre vonatkozó kötelezettségek határidejét hosszabbította meg, másrészt tartalmi változásokat szorgalmazott az ESRS szabványt illetően. A CSRD alkalmazása, tartalma tehát jelenleg is formálódik, miközben az első hullámos, a 2024-es évről jelentők már publikálták első jelentéseiket.

Ezen első hullámos kötelezettek helyzetét kezelendő, az Európai Bizottság július közepén módosította az ESRS szabványt, és lehetőséget adott arra, hogy bizonyos, az átmeneti rendelkezések alapján az első jelentésben elhagyható információk a következő években, a 2025. és a 2026. évekre vonatkozóan se szerepeljenek a jelentésben. Ilyen közzétételek a következők:

a hatásokból, kockázatokból és lehetőségekből származó várható pénzügyi hatások,
E4 Biológiai sokféleség és ökoszisztémák
S1 Saját munkaerő (az átlagosan 750-nél több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál az S1 téma idei évben elhagyható részei, pl. S1-7, 8)
S2 Az értékláncban dolgozók
S3 Érintett közösségek
S4 Fogyasztók és végfelhasználók
Scope 3 kibocsátás és az összesített kibocsátás azon vállalkozásoknál, akik átlagosan legfeljebb 750 alkalmazottat foglalkoztatnak.

Amennyiben azonban az adott téma lényeges a vállalkozás szempontjából, még az átmeneti elhagyás alkalmazása esetén is, bizonyos összesített információk közzététele kötelező.

A módosítás értelmében tehát az első hullámos társaságoknak a következő években nem kell az első jelentéshez képest többletinformációt szolgáltatniuk, és a 750 főnél többet foglalkoztató társaságok is részesülnek az átmeneti könnyítésekből.

Karbon a határon: mit hoz a CBAM az importőröknek?

Az Európai Unió fenntarthatósági szabályozási rendszere az elmúlt években látványosan átalakult. Míg a CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) a vállalatok fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségeit bővíti ki, addig a Carbon Border Adjustment Mechanism (CBAM) az importált áruk karbonintenzitásának kiegyenlítését célozza. Mindkettő közös jellemzője, hogy az Omnibus módosításcsomag finomhangolásokat vezet be annak érdekében, hogy a piaci szereplők gördülékenyebben tudjanak alkalmazkodni a szabályozáshoz.

2023-ban az Európai Unió egy új, mérföldkőnek számító szabályozást vezetett be: a CBAM szabályozást, amely az importált áruk karbonintenzitását hivatott kiegyenlíteni. A mechanizmus lényege, hogy a harmadik országokból érkező, szén-dioxid-intenzív termékek ne kerülhessenek előnyösebb helyzetbe pusztán azért, mert előállításuk kevésbé szigorú környezetvédelmi feltételek mellett zajlik. Ez tulajdonképpen egy határon alkalmazott karbonadó, amely biztosítja, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében (ETS) alkalmazott szén-dioxid ár a behozott árukra is érvényesüljön.

A CBAM jogi alapját az Európai Parlament és a Tanács 2023/956/EU rendelete, valamint a magyar 2023. évi CV. törvény adja. Az átmeneti időszak 2023. október 1-jén kezdődött, amelyben az importőröknek egyelőre csak adatgyűjtési és jelentéstételi kötelezettségeik vannak. A negyedéves CBAM-jelentésekben az importmennyiséget, a termeléshez kapcsolódó közvetlen és bizonyos esetekben közvetett szén-dioxid-kibocsátást, valamint az esetlegesen már más országban megfizetett karbonadót kell feltüntetni. A 2024. júliustól kötelezően alkalmazandó valós kibocsátási adatok nagy kihívást jelentenek az ellátási láncok szereplőinek, hiszen ehhez pontos beszállítói információkra van szükség.

A tényleges pénzügyi kötelezettség 2026. január 1-jétől indul: ettől kezdve csak az úgynevezett engedélyezett CBAM-nyilatkozattevői státusz birtokában lehet érintett termékeket behozni az EU-ba, és az importőröknek a termékeik karbonintenzitása alapján CBAM-tanúsítványokat kell vásárolniuk.

A CBAM jelenleg hat ágazat importjára vonatkozik (cement, alumínium, műtrágyák, villamos energia, vas- és acél, hidrogén), bizonyos kivételekkel, és 2027–2030 között várhatóan kiterjesztik más szén-dioxid-intenzív szektorokra is.

Az uniós döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy a rendszer adminisztratív terhet ró az importőrökre, különösen a kisebb vállalkozásokra. Éppen ezért a CBAM kapcsán is érvényesülnek az Omnibus-módosítások, amelyek célja, hogy egyszerűbbé és kezelhetőbbé tegyék a rendszer bevezetését. Ezek közül a legfontosabbak: az évi 50 tonnás mentességi küszöb, amely mentesíti az alkalmi importőröket a teljes CBAM-eljárás alól; az átlagos, EU által meghatározott karbonintenzitási referenciaértékek alkalmazása 2027-től; valamint az első tanúsítvány-vásárlási kötelezettség és az első éves bevallás határidejének kitolása 2027-re. Ugyancsak változik a szankciórendszer: az adminisztratív hibákért enyhébb, arányosabb büntetések járnak majd.

A CBAM célja világos: megőrizni a tisztességes versenyt az európai piacon, és megakadályozni a karbon-szivárgást, vagyis a termelés áthelyezését kevésbé szigorú környezetvédelmi szabályozású országokba. Bár az indulás adminisztratív kihívásokkal jár, hosszú távon a rendszer hozzájárul ahhoz, hogy az EU kibocsátáscsökkentési céljai a globális kereskedelemben is érvényesüljenek.

Hitel, kölcsön, lízing és az ESG adatok

Az ESG törvény nyári módosításával (Módosult az ESG törvény – elfogadták a módositásra vonatkozó javaslatcsomagot) összhangban a Magyar Nemzeti Bank elvárásai is módosultak a hitelnyújtás, pénzkölcsönnyújtás vagy pénzügyi lízing előkészítése során gyűjtendő ESG információk tekintetében.

A 9/2024. (IX.24.) számú MNB ajánlást július 1-től felváltotta a 7/2025. (VI.23.) számú MNB ajánlás. Ez tartalmazza azon elvárásokat, amelyek alapján a pénzügyi szervezetek a kérelem elbírálásához különféle fenntarthatósági adatokat kérnek be a hitelfelvevőktől. Ezen információk nyújtanak segítséget abban hogy megítéljék, milyen hatást gyakorol az adott vállalkozás a környezetre, az érintett társadalmi csoportokra, valamint milyen vállalatirányítási elveket alkalmaz, és ezáltal milyen, – adott esetben a gazdasági helyzetét is befolyásoló – fenntarthatósági kockázatot hordoz.

A friss ajánlás a korábbi változathoz képest az érintett hitel-, kölcsön-, és lízing- kérelmezőkben tér el jelentősen: immár nem minden vállalkozás számára történő kihelyezés esetén kell a pénzügyi szervezetnek a megadott kérdéseket feltennie, hanem kizárólag az olyan magyarországi székhellyel rendelkező gazdasági társaság (ideértve a külföldi vállalkozás fióktelepét) kérelmező esetén, amely

nem szabályozott pénzügyi szolgáltató
számviteli törvény alapján egyedi vagy összevont fenntarthatósági jelentéstételre kötelezett, illetve az ESG törvény alapján egyedi vagy összevont ESG beszámoló készítésére kötelezett és
rendelkezik legalább egy már – saját maga vagy az anyavállalat által – közzétett fenntarthatósági jelentéssel, illetve – saját maga vagy anyavállalat által készített – ESG beszámolóval.

A fent ismertetett szűkítés mellett a kérdéssor alkalmazásának ütemterve nem változott, az évek előrehaladtával egyre alacsonyabb összegű hitelkihelyezéseket fed le 500 millió forinttól indulva.

A kérdéssorban szereplő kérdésekről elmondható, hogy összességében nagy az átfedés az SZTFH által kialakított ESG kérdőívvel, de szerepel benne néhány eltérés is. A korábbi változathoz képest hozzáadott kérdések száma minimális, inkább a kérdésszám csökkenése tapasztalható, emellett pedig kikerültek a KKV-kra vonatkozó blokkok.

Az ajánlás azon újdonságának következtében, miszerint a megkívánt ESG adatok külső adatszolgáltatótól is beszerezhetőek, a Bankszövetség bizonyos csatlakozott tagbankok számára egy Közös Digitális ESG Platform létrehozását tervezi, amelybe feltölthetőek lesznek a kérdéssorra adott válaszok, illetve az ESG beszámolók, ezzel könnyítve az adminisztrációs terhet mind a vállalatok, mind a pénzügyi szervezetek oldalán.