ESG Beszámoló / Fenntarthatósági Jelentés
A decemberben a parlament által elfogadott 2023. évi CVIII., egyszerűen csak ESG törvénynek nevezett jogszabály igazából két ESG intézményt vezetett be. Az egyiket ez a törvény írja körül és melynek alapján a vállalkozások meghatározott körének minden évben ESG beszámolót kell készíteni. A másikat az e törvény kapcsán módosított 2000. évi C trv. (számviteli törvény), melynek alapján a vállalatok meghatározott körének évente fenntarthatósági jelentést kell előállítania.
Miért beszélünk két ESG intézményről? Mert az ESG egy gyűjtőfogalom: ide tartozik minden, egy vállalkozás által kiépített irányítási modell és ennek keretében hozott környezeti (E), társadalmi (S) és irányítási (G) intézkedéscsomag függetlenül attól, hogy azt milyen piaci (GRI, TCFD, SASB), vagy hatóság által előírt (ilyen az EU CSRD és az annak alapján kialakított ESRS) sztenderdek alapján vezették be. Ebből a szempontból tehát a számviteli törvényben szabályozott fenntarthatósági jelentés tartalmát tekintve szintén „ESG-nek” nevezhető.
Ami az ESG törvénynek kiemelt hangsúlyt ad, az annak a másikhoz képest erőteljesen szabályozott jellege. Az un. ESG törvény esetében a vállalkozások jelentéstételi kötelezettsége kiterjedt hatósági irányítás és kontroll alapján valósul meg, amibe egyes vállalati belső eljárások részletes szabályozásától kezdve az ESG-hez kapcsolódó szolgáltatói kör erőteljes regulációja is beletartozik. A számviteli törvény esetén a jelentéstételi kötelezettség teljesítése során a vállalkozások szabadabban választhatják meg a megvalósítás módozatát és azt is, hogy kivel szeretnének együttműködni.
A szabályozottság eltérésén túl a két törvény fogalomhasználatának összevetéséből is világosan látszik, hogy a jogalkotó a két rendszert szét kívánta választani. Az un. ESG törvény „beszámolóról” és „tanúsítóról”, míg a számviteli törvény „jelentésről” és „auditorról” rendelkezik és eltérő leadási határidőket fogalmaz meg a két jogszabály: a fenntarthatósági jelentést a pénzügyi jelentéssel együtt míg az ESG beszámolót attól függetlenül kell elkészíteni, valamint a szankcionálás szabályozása is eltérő. Ugyanakkor a két rendszer annyiban azonosságokat is felmutat, hogy a kötelezetti kör paraméterei első körben teljesen azonosak – igaz a fenntarthatósági jelentés esetén a leányvállalatok meghatározott feltételek esetén mentesülnek a kötelezettség alól – és azonosak a bevezetési dátumok is: a 2025-ös évről 2026-ban kell először számot adni.
Az EU 2022 őszén elfogadta a Corporate Sustainability Reporting direktívát, ami az EU ESG szabályozása. Ehhez kapcsolódóan jelent meg 2023 nyarán az European Sustainability Reporting Standards, az rövidesen várható a Corporate Sustainability Due Diligence direktíva megjelenés is és ezzel ezzel lesz teljes az EU ESG csomagja.
Az un. ESG törvény már most kitér az Európai Unió jogának való megfelelésre, és ugyanerre az irányelvre hivatkozik a számviteli törvény módosítása is, sőt, e törvény kifejezetten utal még arra is, hogy a fenntarthatósági jelentést az EU fenntarthatósági beszámolási standardjaival (ESRS) összhangban kell elkészítenie.
Mindezek alapján érthető az érintettek tamáskodása. Hány rendszert kell kiépíteni ugyanarra a témakörre? Egyet? Kettőt? Vagy esetleg többet, ha majd még a CSRD direktíva is implementálásra kerül? Ha többet, akkor miben fognak különbözni és miért? Vagy csak egy rendszert kell kiépíteni, és abból kell generálni – egyébként hasonló tartalmú – jelentéseket? Akkor minek több rendszer? Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés azért is, mert a hosszabb távra épülő fenntarthatósági kérdésekkel kibővített vállalati kockázatkezelés a vállalatoknak rövid távon elkerülhetetlenül többletköltségeket is generál, és versenyképességi szempontból aggasztó, ha ezt a szabályozás még meg is spékeli.
Jelenleg előkészítés alatt állnak az ESG törvény végrehajtásának kereteit meghatározó rendeletek. Ezzel összefüggésben komoly felelősége van a szabályozóknak, hogy ezek a kérdések megnyugtató módon legyenek tisztázva. A bizonytalanságok eloszlatása érdekében szükség van arra, hogy egyértelműségével és átláthatóságával a rendszer olyan legyen, mint amilyen alapelveket maga is meghatároz, illetve arra, hogy ne legyenek a vállalatok kötelezettsége tekintetében olyan párhuzamosságok, amelyek logikája nem világos, ellenben versenyképességet romboló többletköltségeket generálnak.
