Az ESG – ESRS tévhitek a rendszerről

Rendszerszinten három közvélekedést részleteznénk a hazai piacot a jövőben meghatározó ESRS szabványcsomagból kiindulva.

• Az egyik, hogy nem valós azt állítani, hogy a rendszer minden vonatkozásban költségnövelő a vállalatok számára.
• A másik, hogy nem valós azt állítani, hogy a szabályozás merevsége nem hagy mozgásteret a vállalatoknak.
• A harmadik pedig az, hogy nem valós azt állítani, hogy – meghatározott vállalati körre – a fenntarthatósági jelentéstétel csak egy jogszabályi kötelezettségnek való megfelelés.
  
  Ami biztos, hogy ha tisztán hatékonysági szempontok alapján nézzük, akkor a vállalkozásoknak az ESG jelentésükben megfogalmazott különböző intézkedései eltérő ráfordítással kalkulálhatóak. Ezek egy része pénzügyileg már rövid távon pozitív hozadékú. Az ESG jó ürügy arra, hogy a korábban halogatott fenntarthatósághoz, veszteségfeltáráshoz kapcsolódó projekteket újra elővegye a vállalat.  Legtöbbje ezeknek jellemzően átszervezésekkel, racionalizálással, az energia- és anyagfelhasználás csökkentésével, vagy a felhasználás módozatának a megváltoztatásával elérhető hasznot hoz. A rutin helyett új szempontok kerülnek előtérbe a döntéshozatalban, és ezek kitermelik ezeket a lehetőségeket.  Az ESG projektekhez társuló célok, azok mérésére szolgáló KPI-ok és nyomonkövetésük nem sokban különbözik attól, amit egy vállalatirányítási rendszereket üzemeltető vállalat egyébként is tesz.
  
  Az intézkedések egy másik köre már kitettségi, kockázatcsökkentési megfontolás alapján és -nagyságrendtől függően – vezetői szintű döntést igényel. E tekintetben eltérhet a különböző vállalatok és menedzsmentjének víziója és kockázatviselési hajlandósága. Kockázatalapú prioritásokat kell felállítani, és azokat figyelembe véve döntéseket hozni, nem megfeledkezve arról, hogy a klímakockázatokat tekintve például jelenleg egyre nehezebb a lineáris trendekben gondolkodni. Mindennek persze szerencsés következményei is lehetnek: ha egy vállalkozás hosszú távú szempontok alapján úgy döntött, hogy egy hosszabb megtérülésű saját zöld energia termelő beruházást hajtott végre és helyezett üzembe 2021-ben, a 2022. évi energia árak kedvező irányba lökték a korábban megtérülési áldozatként kezelt beruházást.
  
  Végül a legnagyobb ellenállás a vállalatok részéről azoknak a költségeknek a számba vétele és kifizetése kapcsán vetődik fel, amelyeket az általa okozott negatív externáliák kezelésére kell, hogy költsön. Ez a legnehezebb, legköltségesebb, sok esetben a tulajdonosok és a menedzsment részéről legnagyobb belső ellenállással végrehajtható tevékenység, ami leginkább szembe megy a vállalatok profitmaximalizálásra törekvő szándékával. Ugyanakkor és nyilvánvalóan meghatározott üzleti kereteken belül ez lehet egy értékválasztás alapján megkülönböztető stratégia is. És nézzük mindezt meg egy másik oldalról, az üzleti tervezhetőség oldaláról is. A jelenben végrehajtott intézkedések közül lesz olyan, ami úgy térül meg, hogy a potenciális, de a közeljövőben borítékolhatóan várható kibocsátást terhelő adókat lehet csökkenteni vele. Erre jó példa a karbonkibocsátás adóztatása vagy, hogy hazai példát említsünk, a hulladékok tekintetében a lerakási járulék. Másrészt lesznek intézkedések, amelyekre azért lesz szükség, mert a bizonyos termékekre, gyakorlatokra korlátozások, tiltások vonatkozhatnak majd. Ha már a példáknál tartunk, itt lehet megemlíteni a nem is olyan régen a teljes eating-out étkeztetést felbolygató SUP rendeletet (single-use-plastic directive), amely miatt hiába keressük a műanyag szívószálat már a kedvenc éttermeinkben.
  
  Számos félreértés van azzal kapcsolatban is, hogy mennyire merev az ESRS sztenderdek alkalmazása. A valóság az, hogy az számos ponton biztosít mozgásteret a vállalatoknak. Először is, különösen a kis- és közép vállalkozások esetében a felkészülésre több időt hagy a rendszer. Ráadásul úgy, hogy az intézkedéseket csak fokozatosan kelljen bevezetni és a jelentéskészítés magasabb költségeit figyelembe véve lehetővé kívánják tenni azok több évre történő szétosztását is.
  
  Másrészt nem minden információ előállítása kötelező minden vállalat számára: az ESRS megfelelő rugalmasságot biztosít a vállalatok számára annak eldöntésében, hogy a sajátosságaik és körülményeik alapján melyik információ releváns, illetve lehetőség van a nem lényeges információk elhagyására.
  
  Végül a jelentéstételi kötelezettségen belül nem minden tétel kötelező, önkéntes például a biológiai sokféleségre való átállási terv elkészítése sem.
  
  Ami pedig a jogszabályi kötelezettségen túl a piaci környezet nyomása, annak ékes bizonyítéka, hogy a beszállítói pozícióban lévő vállalatokat vevőik már korábban is megmérettették.  Számot kellett, hogy adjanak a működésük olyan elemeiről, amelyeket a megrendelők kockázati szempontból mérlegeltek és döntöttek arról, hogy milyen intézkedéseket várnak el a beszállítótól. Míg korábban kizárólag a minőségre – és valljuk be őszintén, az árra – helyeződött a hangsúly, most ezen felül a társadalmi, környezeti szempontok is bekerülnek. Nem beszélve az üzletfolytonosságról, ami miatt a beszállítói minősítések a korábbihoz képest jóval komplexebb folyamattá váltak. Figyelembe véve, hogy a nagyobb megrendelők hamarosan ESG kötelezettekké válnak, ők maguk fognak gondoskodni arról, hogy számos ESG előírást a beszállítóik számára is kötelezővé tegyenek.
  
  A fentiek igazak az ESG kiterjesztése terén kulcsszerepet játszó pénzügyi szférára is:
  
  a pénz és tőkepiaci szereplők részéről fokozottabb elvárás lesz az ügyfeleik ESG alapú megítélése és ez a piaci kockázat elbírálása mellett fokozottabban fog latba nyomni a finanszírozási döntéseikben.
  
  Az EU által előírt ESG kötelezettségek tehát nem egyszerűen jogszabályi előírások, hanem egyre inkább piacivá váló követelmények.