2024. évi országos munkavédelmi hatósági ellenőrzési terv

A Gazdaságfejlesztési Minisztérium közzétette a 2024. évi országos hatósági ellenőrzési tervét, amely a foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzések mellett tartalmazza a munkavédelmi ellenőrzési tervet is.

Az alábbi kettő tevékenységre vonatkozóan fog országos átfogó, munkavédelmi ellenőrzés történni:

Veszélyes anyaggal végzett tevékenységek célvizsgálata, melynek célja a fokozott expozíciós esetszámok csökkentése és a mérgezéses esetek megelőzése.

Ellenőrizendő időszak: 2024. 04. 01.- 2024. 05. 31.

Fémipari tevékenységek célvizsgálata, melynek célja a bekövetkezett munkabalesetek és egészségkárosodások csökkentése.

Ellenőrizendő időszak: 2024.09.01. -2024. 10. 31.

Az országos átfogó ellenőrzéseken túlmenően a vármegyei Munkavédelmi Hatóságok is kezdeményezhetnek az illetékességi területükön célvizsgálatokat, illetve előre bejelentett ellenőrzéseket is lefolytathatnak.

A 2024. évi országos hatósági ellenőrzési terv erről a linkről tölthető le teljes terjedelmében: Országos hatósági ellenőrzési terv 2024. év letöltése

ESG törvénytervezet – a CSRD hazai jogrendszerbe ültetése

A kormány társadalmi vitára bocsátotta a “ fenntartható finanszírozás és az egységes vállalati felelősségvállalás ösztönzését szolgáló környezettudatos, társadalmi és szociális szempontokat is figyelembe vevő, vállalati társadalmi felelősségvállalás szabályairól és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról” szóló törvénytervezetet amely gyakorlatilag az Európai Unió által tavaly novemberben kihirdetett CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételről szóló irányelv hazai jogrendszerbe ültetését szolgálja.

A fenntarthatósági jelentés alapelvei

A tervezet rögzíti a beszámolóval kapcsolatos alapelveket: az üzleti titkokat nem sértő, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét szem előtt tartó, a kettős lényegesség elve alapján készült beszámoló nyilvánosságát, átláthatóságát, a hosszú távú fenntarthatósági lehetőségek figyelembevételét és annak az üzleti stratégiában történő implementálását, az ellátási lánc tekintetében a kellő gondossággal történő eljárást. Külön kiemelésre kerül az is, hogy a fenntarthatósági követelmények érvényesítése során a vállalatoknak szerepet kell vállalni az Alaptörvényben lefektetett értékek, kiemelten a családbarát működés előmozdításában, valamint a család a nemzet és a kultúra támogatásában. A vállalkozás a társadalmi felelősségvállalási és környezetvédelmi átvilágítási követelményekkel összhangban kellő gondossággal jár el az ellátási láncai tekintetében a felelősségvállalási és környezeti kockázatok minimálisra csökkentése érdekében.

Az ESG intézményrendszere

Az ESG beszámolóval kapcsolatos törvény tervezete döntően a témakör intézményrendszerére koncentrál. A tervezetből az olvasható ki, hogy az elsősorban a piaci szereplők tevékenységének kereteit meghatározó, tevékenységüket szabályozó és ellenőrző központosított eljárásban a főszerepet a 2021-ben létrehozott Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága fogja játszani. Ez az Országgyűlés ellenőrzése alá rendelt önálló szabályozó szerv biztosítja az állam egyes kizárólagos gazdasági tevékenységi körébe tartozó, illetve egyes közhatalmi jellegű szabályozott tevékenységek vonatkozásában a fogyasztóvédelmi, hatósági ellenőrzési, és felügyeleti jogköreit. A Hatóság a koncessziós szerződésekkel, a szerencsejáték-szervezéssel, a dohányüggyel, a kiberbiztonsággal, valamint a bányászat és földtani tevékenységekkel kapcsolatos hatósági feladatokat látja el, de feladata a bírósági végrehajtók és a felszámolói szervezetrendszer hatékony működésének biztosítása is. Az ESG kapcsán a Hatóság fogja nyilvántartani és akkreditálni az ESG jelentések elkészítésében résztvevő vállalkozásokat, szabályoz, ellenőriz és ha szükséges szankcionál. A hatóság egy online ESG menedzsment platformot, valamint egy hitelesített támogatás-menedzsment központot is működtet majd, ez utóbbit azzal a céllal, hogy biztosítja a költségvetési szervek, önkormányzatok, bevett egyházak, valamint nevelési-oktatási, szociális stb.-vel összefüggő társadalmi felelősségvállalási támogatási programok átláthatóságát és ellenőrizhetőségét. A Hatóság elnöke egy Nemzeti ESG Tanácsot hoz létre és kikéri az állásfoglalását az ESG beszámoló minimum követelményeinek meghatározása során.

Kormányzati részről az ESG témakörével kapcsolatos kormányzati szakmai irányítás és koordinálás a gazdaságfejlesztésért felelős miniszter feladata, és ugyancsak ő felelős a vállalkozások szemléletformálását és fejlesztését célzó támogatási programokért. Ez utóbbi feladatot, az alá tartozó IFKA (Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság), mint vállalkozásfejlesztési ügynökség fogja kivitelezni, de ő lesz a felelős az ESG tanácsadói képzésért, az ESG tanácsadókat oktatók akkreditálásáért és nyilvántartásáért is. A miniszter ESG Akkreditációs Bizottságot hoz létre, amely véleményezi az ESG tanácsadók akkreditációjának követelményrendszerét.

ESG jelentési kötelezettség

A törvénytervezet részletesen szabályozza az ESG jelentéstételi folyamatban résztvevő vállalkozásokat. Ennek keretében körülhatárolja a jelentéstételre kötelezettek körét. A CSRD irányelv alapján rögzíti azt, hogy melyik vállalati kategória mikor kerül a törvény hatálya alá. 2025-ben kell számot adni a 2024-es évről azoknak a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősülő nagyvállalkozásoknak, akiknél az üzleti évet megelőző üzleti évben a mérleg fordulónapján az alábbi mutatóértékek közül legalább kettő meghaladta a határéréket: 25 millió euro mérlegfőösszeg, 50 millió euro éves árbevétel, illetve az éves átlagban 500 fő foglalkoztatott. A következő évben a törvény hatálya azokra a nagyvállalkozásokra is ki fog terjedni, amelyeknél a fenti három határérték közül kettő fennáll, azzal a különbséggel, hogy esetükben a foglalkoztatottakra vonatkozó határérték 250 fő lesz. 2027-től pedig a jelentéstételi kötelezettség ki fog terjedni a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősül kis- és középvállalatokra is.

Az EU irányelv alapján eddig számos kérdés fogalmazódott meg azzal kapcsolatosan, hogy a külföldi vállalatok belföldi székhelyű leányvállalatainak kell-e majd itthon külön ESG beszámolót készíteniük. A törvénytervezet erre egyértelműen irányt mutat: a törvény hatálya alá fognak esni azok a leányvállalatok és fióktelepek, amelyek esetében a harmadik országbeli anyavállalat vagy vállalkozás az elmúlt két egymást követő pénzügyi év mindegyikében több, mint 150 millió EUR árbevételt ért el az EU-ban. Esetükben azonban a beszámoló tartalma el fog térni a hazai vállalkozásokétól, amit külön kormányrendeletben fognak majd szabályozni.

Kockázatkezelési rendszer bevezetése

A törvény hatálya alá tartozó vállalkozások kötelezettsége, hogy megfelelő kockázatkezelési rendszert dolgozzanak ki. Ennek keretében ki kell jelölni egy, közvetlenül az ügyvezetés alá tartozó kockázatkezelőt, akinek kilétéről a vállalkozásnak tájékoztatni kell a Hatóságot is. Évente legalább egyszer, de szükség esetén többször is kockázatelemzést kell készíteni. A kockázatelemzésnek ki kell terjednie a vállalaton kívül, az ellátási láncain belüli munkavállalókra, valamint azon egyébként védett jogi helyzetben lévő személyek érdekeire, akiket a vállalkozás gazdasági tevékenysége közvetlenül érinthet.

A jelentést meg kell vitatni és ennek alapján a szükséges megelőző, illetve korrekciós intézkedéseket meg kell hozni, amelyek eredményét szinten rendszeresen értékelni szükséges.

Fontos még kiemelni, hogy a tervezet az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztását bünteti: a pénzbírság legkisebb összege 1 millió forint, legmagasabb az utolsó pénzügyi beszámoló szerinti előző teljes év árbevételének a 10%-a.

ESG tanúsítók, szolgáltatók és oktató intézmények

A tervezet alapján a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételi folyamatban résztvevő szolgáltatók is a törvény hatálya alá esnek: ezek az ESG tanúsítók, az ESG tanácsadási szolgáltatást nyújtó természetes és jogi személyek, a fenntarthatósági szoftvereket fogalmazó és gyártó vállalatok, valamint az ESG tanácsadókat oktató intézmények.

A tervezet szerint a külön rendeletben meghatározott szakmai feltételeknek megfelelő tanúsító nem végezhet ESG célú vállalatirányítási vagy ESG adatszolgáltatást előkészítő tanácsadást, amely a társadalmi konzultáció keretében biztos, hogy számos észrevételt fog szülni. A tanácsadó pedig csak olyan szervezet vagy magánszermély lehet, akit külön miniszteri rendelet alapján a Hatóság akkreditál és a törvénytervezetben részletesen felsorolt információk alapján nyilvántart. Szintén a hatóság feladata az ESG szoftvereket forgalmazó és gyártó vállalatok akkreditálása is, de itt még az is követelmény, hogy a termék/szoltáltatás/folyamat tekintetében nemzeti kiberbiztonsági tanúsítvánnyal vagy megfelelőségi nyilatkozattal rendelkezzenek. Az ESG tanácsadókat oktató intézmények ugyancsak nyilvántartás és akkreditáció tárgyát képezik, de esetükben az IFKA fog eljárni. A törvény tervezete egy ESG minősítő intézményt is nevesít, aki a törvény szerint a Kormány által kijelölt kizárólagos állami tulajdonban álló gazdasági társaság is lehet.

A tervezet elfogadása és további rendeletek

A tervezetet a vitát követően a kormány az Országgyűlés elé fogja terjeszteni és vélhetően el fogja fogadni úgy, hogy az 2024 január 1-én hatályba fog lépni. Ugyanakkor ezzel nincs vége a történetnek, sőt a rendszer működése csak úgy biztosítható hatékonyan, ha idejében megszületnek azok a rendeletek, amelyek a részletszabályokat fogják tartalmazni (a fenntarthatósági átvilágítási kötelezettségek rendszeressége és dokumentációja, a kockázatelemzési rendszer kialakításának szabályai, az ESG beszámolók tartalma, a tanúsítókkal kapcsolatos követelmények, a tanácsadók/tanácsadókat oktató intézmények nyilvántartása vezetésének eljárásai valamint akkreditálási szabályai stb.) Ebből a törvénytervezet alapján 5 a kormány, 4 a gazdaságfejlesztési miniszter és 9 a Hatóság hatáskörébe tartozik.

Demisztifikálni az ESG-T

A félreértések, aggályok és kérdőjelek nemcsak a rendszer egészével, hanem az ESG gyakorlatával kapcsolatban is tisztázást igényelnek.

A teljesség igénye nélkül kiindulópontként le kell szögezni, hogy alapesetben egy vállalat szempontjából az ESG stratégiai kérdés, mivel az ESG által felvetett témakörök nagyságrendje és időhorizontja túlmutat a napi operatív gyakorlaton. Különösen, hogy mint ahogy fentebb érveltünk mellette, számos – jelentős forrást is igénylő és egymással szorosan összefüggő – kérdés kapcsán vezetői döntésre van szükség. Ez persze nem zárja ki azt, hogy egy vállalat azt csak egy kellemetlen jelentésnek tekintse és hogy ennek szellemében is kezelje azt, mint ahogy ez számos esetben így is lesz. És ugyan még korai azt állítani, hogy a rendszer minden vonatkozásban meg fog felelni az eredeti elvárásoknak, de nem megúszható, hogy a vállalkozások a működési környezet fokozott nyomása miatt ezt a növekvő kockázatot figyelembe vegyék.

Az ESG stratégiai megközelítése azt is igényli, hogy a kérdéskör a vállalaton belül megfelelően legyen pozícionálva. Szemben az előbb már említett jótékonykodással (CSR), amelynek kezelése a vállalaton belül a legtöbb esetben – logikusan – a kommunikációs területhez lett telepítve, az ESG a vállalat különböző területeit érinti, és ugyan a kommunikációnak fontos szerepe van e témakör kezelésében, de ideális esetben nem lehet az integráló erő a külső kommunikációs szempont.

Jóllehet a közbeszédben jellemzően az ESG jelentésről esik a legtöbb szó, azok akik azt mondják, hogy az ESG egy jelentéskészítés, ugyan nem tévednek, de igazuk sincs. A valóságban a jelentés csak a jéghegy csúcsa. Mint ilyen, a mélyben zajló folyamatok, munka messze meghaladják a riport kereteit, a jelentés csak ezek – ideális esetben őszinte – igazolása. A folyamat egyik kritikus része azoknak az adatoknak, mérőszámoknak az előállítása, majd karbantartása, amelyek alapját képezik az előremutató intézkedéseknek. Ha ezek a mindennapok kérdéseire, a lényegesség alapján feltárt kockázatokra reflektálnak, akkor a jelentés és a menedzsment fókusz szinte teljesen át fog fedni.

Módszertanilag megalapozott, minőségi, megfelelően előállítható és kontrollálható adatokra van szükség. Az objektíven mérhető esetben – mint a környezeti pillér elvárásai – viszonylag könnyebb a feladat. A társadalmi lábnál vannak még olyan pontok, ahol a mérés módszertana még kidolgozásra vár, vagy rendelkezésre álló módszertan alapján a piac elfogadására. És amikor majd a kötelezettek számára eljön az audit pillanata, a fő fókusz ott is az objektív, bizonyítékokon alapuló adatokon lesz.

Mindez azt is jelenti, hogy az ESG-t aluról kell felépíteni, a vezetői iránymutatás alapján a szervezet minden egységének bevonásával, csapatmunkában. A dolgozókkal is meg kell ismertetni a kitűzött célokat, az azokhoz vezető utat. Ha ismerősnek tűnhet, nem véletlen. A több, mint 25 éve működtetett vállalatirányítási rendszerekhez hasonló az analógia.

Ha elfogadjuk ezt a megközelítést, akkor magától értetődik, hogy kritikus a tulajdonosok és a menedzsment megértése, elköteleződése az ESG valódi szükségességét illetően. Ezt követően első lépésként azt kell felmérni, hogy mi a lényeges az adott vállalat számára és hogy az így kiválasztott pontok tekintetében milyen adatok állnak már rendelkezésre, és mi az amit elő kell állítani. És mindezt a meglévő működésbe kell integrálni. Ha a napi normál menetrend részévé válik, a jelentéstételi időszak kevésbé lesz fájdalmas és csikorgó.

Azok a nagyvállalatok, akiknek 2025-ben kell majd leadni az első jelentést már most el kell, hogy kezdjék a felkészülést: késő lesz 2024 végén úgy értékelni egy éves folyamatot, hogy utólag kell induló adatokat előállítani. Már ha lehetséges egyáltalán. Ezen felül fontos belátni, hogy a jelentéstétel nem lehet önmagában cél. Az első, valószínűleg leginkább nagy idő- és energia befektetést igénylő jelentést követően a következő években az egyes pillérekhez tartozó teljesítmény fejlődését is bizonyítani szükséges. A munka tehát igazából a bázisértékek felállítása a jó gyakorlatok implementálása után kezdődik csak igazán.

Az értékláncok beszállítói minősítésére számos, közöttük hazai gyakorlat is létezik már. Mindezek alkalmasak arra, hogy a vevők, esetünkben kötelezettek távolról, viszonylag alacsony költségek mellett felmérjék a beszállítóik ESG teljesítményét. Ugyanakkor látni kell ezen, önbevallás alapon működő rendszerek korlátait is, többek között azért is mert ezek természetükből fakadóan a vállalkozások számára kulcsfontosságú lényegesség témakörét korlátozottan tudják csak kezelni. A kritikus beszállítók esetében nem kérdés, hogy részletesebb vizsgálatra is szükség lehet.

Nagy horderejű változás elején tartunk. A gyakorlatba ültetés során már most számos kérdés merül fel, például, hogy a multinacionális vállalatok hazai leányainak milyen mélységű, egyáltalán önálló jelentéstételi kötelezettsége van-e, illetve a következő időszakban várható, további ESRS szabványok közül hiányt pótló lesz a lényegességi vizsgálat módszertana is.

Az elkövetkezendő években – más rendszerekhez hasonlóan – az ESG esetében is folyamatos finomítással kell majd számolnunk. A rendszernek még számos gyerekbetegsége van, ami kidolgozásra vár. De valahol el kell kezdeni, amire építkezni lehet a jövőben. A klímakockázat, a társadalmi anomáliák nem tűnnek el varázsütésre. Ez a kollektív kívánság szép, de illuzórikus.

Az ESG – ESRS tévhitek a rendszerről

Rendszerszinten három közvélekedést részleteznénk a hazai piacot a jövőben meghatározó ESRS szabványcsomagból kiindulva.

Az egyik, hogy nem valós azt állítani, hogy a rendszer minden vonatkozásban költségnövelő a vállalatok számára.
A másik, hogy nem valós azt állítani, hogy a szabályozás merevsége nem hagy mozgásteret a vállalatoknak.
A harmadik pedig az, hogy nem valós azt állítani, hogy – meghatározott vállalati körre – a fenntarthatósági jelentéstétel csak egy jogszabályi kötelezettségnek való megfelelés.

Ami biztos, hogy ha tisztán hatékonysági szempontok alapján nézzük, akkor a vállalkozásoknak az ESG jelentésükben megfogalmazott különböző intézkedései eltérő ráfordítással kalkulálhatóak. Ezek egy része pénzügyileg már rövid távon pozitív hozadékú. Az ESG jó ürügy arra, hogy a korábban halogatott fenntarthatósághoz, veszteségfeltáráshoz kapcsolódó projekteket újra elővegye a vállalat. Legtöbbje ezeknek jellemzően átszervezésekkel, racionalizálással, az energia- és anyagfelhasználás csökkentésével, vagy a felhasználás módozatának a megváltoztatásával elérhető hasznot hoz. A rutin helyett új szempontok kerülnek előtérbe a döntéshozatalban, és ezek kitermelik ezeket a lehetőségeket. Az ESG projektekhez társuló célok, azok mérésére szolgáló KPI-ok és nyomonkövetésük nem sokban különbözik attól, amit egy vállalatirányítási rendszereket üzemeltető vállalat egyébként is tesz.

Az intézkedések egy másik köre már kitettségi, kockázatcsökkentési megfontolás alapján és -nagyságrendtől függően – vezetői szintű döntést igényel. E tekintetben eltérhet a különböző vállalatok és menedzsmentjének víziója és kockázatviselési hajlandósága. Kockázatalapú prioritásokat kell felállítani, és azokat figyelembe véve döntéseket hozni, nem megfeledkezve arról, hogy a klímakockázatokat tekintve például jelenleg egyre nehezebb a lineáris trendekben gondolkodni. Mindennek persze szerencsés következményei is lehetnek: ha egy vállalkozás hosszú távú szempontok alapján úgy döntött, hogy egy hosszabb megtérülésű saját zöld energia termelő beruházást hajtott végre és helyezett üzembe 2021-ben, a 2022. évi energia árak kedvező irányba lökték a korábban megtérülési áldozatként kezelt beruházást.

Végül a legnagyobb ellenállás a vállalatok részéről azoknak a költségeknek a számba vétele és kifizetése kapcsán vetődik fel, amelyeket az általa okozott negatív externáliák kezelésére kell, hogy költsön. Ez a legnehezebb, legköltségesebb, sok esetben a tulajdonosok és a menedzsment részéről legnagyobb belső ellenállással végrehajtható tevékenység, ami leginkább szembe megy a vállalatok profitmaximalizálásra törekvő szándékával. Ugyanakkor és nyilvánvalóan meghatározott üzleti kereteken belül ez lehet egy értékválasztás alapján megkülönböztető stratégia is. És nézzük mindezt meg egy másik oldalról, az üzleti tervezhetőség oldaláról is. A jelenben végrehajtott intézkedések közül lesz olyan, ami úgy térül meg, hogy a potenciális, de a közeljövőben borítékolhatóan várható kibocsátást terhelő adókat lehet csökkenteni vele. Erre jó példa a karbonkibocsátás adóztatása vagy, hogy hazai példát említsünk, a hulladékok tekintetében a lerakási járulék. Másrészt lesznek intézkedések, amelyekre azért lesz szükség, mert a bizonyos termékekre, gyakorlatokra korlátozások, tiltások vonatkozhatnak majd. Ha már a példáknál tartunk, itt lehet megemlíteni a nem is olyan régen a teljes eating-out étkeztetést felbolygató SUP rendeletet (single-use-plastic directive), amely miatt hiába keressük a műanyag szívószálat már a kedvenc éttermeinkben.

Számos félreértés van azzal kapcsolatban is, hogy mennyire merev az ESRS sztenderdek alkalmazása. A valóság az, hogy az számos ponton biztosít mozgásteret a vállalatoknak. Először is, különösen a kis- és közép vállalkozások esetében a felkészülésre több időt hagy a rendszer. Ráadásul úgy, hogy az intézkedéseket csak fokozatosan kelljen bevezetni és a jelentéskészítés magasabb költségeit figyelembe véve lehetővé kívánják tenni azok több évre történő szétosztását is.

Másrészt nem minden információ előállítása kötelező minden vállalat számára: az ESRS megfelelő rugalmasságot biztosít a vállalatok számára annak eldöntésében, hogy a sajátosságaik és körülményeik alapján melyik információ releváns, illetve lehetőség van a nem lényeges információk elhagyására.

Végül a jelentéstételi kötelezettségen belül nem minden tétel kötelező, önkéntes például a biológiai sokféleségre való átállási terv elkészítése sem.

Ami pedig a jogszabályi kötelezettségen túl a piaci környezet nyomása, annak ékes bizonyítéka, hogy a beszállítói pozícióban lévő vállalatokat vevőik már korábban is megmérettették. Számot kellett, hogy adjanak a működésük olyan elemeiről, amelyeket a megrendelők kockázati szempontból mérlegeltek és döntöttek arról, hogy milyen intézkedéseket várnak el a beszállítótól. Míg korábban kizárólag a minőségre – és valljuk be őszintén, az árra – helyeződött a hangsúly, most ezen felül a társadalmi, környezeti szempontok is bekerülnek. Nem beszélve az üzletfolytonosságról, ami miatt a beszállítói minősítések a korábbihoz képest jóval komplexebb folyamattá váltak. Figyelembe véve, hogy a nagyobb megrendelők hamarosan ESG kötelezettekké válnak, ők maguk fognak gondoskodni arról, hogy számos ESG előírást a beszállítóik számára is kötelezővé tegyenek.

A fentiek igazak az ESG kiterjesztése terén kulcsszerepet játszó pénzügyi szférára is:

a pénz és tőkepiaci szereplők részéről fokozottabb elvárás lesz az ügyfeleik ESG alapú megítélése és ez a piaci kockázat elbírálása mellett fokozottabban fog latba nyomni a finanszírozási döntéseikben.

Az EU által előírt ESG kötelezettségek tehát nem egyszerűen jogszabályi előírások, hanem egyre inkább piacivá váló követelmények.

Az ESG és kontextusa

Az ESG egy gyűjtőfogalom. A keretrendszer két területre osztható: az egyik a vállalatok környezeti, társadalmi és vállalatirányítási normái és az ezekkel összefüggő kockázatok kezelésének a belső szabályozása. A másik ezen kötelezettségeknek a nyilvánossággal történő megosztását, közzétételét fedi le. E fedőnév alatt különböző konkrét metodikák találhatók. Az EU Bizottság 2020-as tanulmánya például megemlíti, hogy kb. 150 zöld- és ESG-tanúsító illetve minősítő intézmény létezik, mindegyik a saját módszertanát alkalmazza, ami nagymértékben megnehezíti az eredmények összehasonlíthatóságát.

Az alkalmazott sztenderdeket illetően eddig a leggyakrabban használt az általános megközelítésen alapuló GRI, valamint az inkább szektorális és klímaintenziv iparágakra fókuszáló SASB volt. Tavaly novemberben az EU elfogadta a CSRD-t, (Corporate Sustainability Reporting Directive) amelyet 2024-ig a tagországoknak implementálniuk kell. A köztudatba csak CSRD-ként bevonult direktíva egyébként annyiban szerencsétlen rövidítés, hogy összekeverhető és talán van, ahol össze is keveredett a széles körben elterjedt, alapvetően önkéntesen alkalmazandó és a fókuszt főleg a jótékony cselekedetekre helyező CSR-ral, a Corporate Social Responsibility-vel). Idén nyáron, július végén pedig az az EU nyilvánosságra hozta egy meghatározott vállalati körre – összességében első körben kb. 50.000 Európában működő vállalat számára – kötelező, a CSRD végrehajtási utasításának is tekinthető sztenderdcsomagját, az ESRS-t (European Sustainability Reporting System) ami a hazai piacon működő vállalkozások számára is minden bizonnyal a meghatározó zsinórmértékké fog válni.

Mindez akkor történik, amikor az ESG-vel kapcsolatban számos negatív hír is napvilágot lát. Ezek egy része a tudományos kutatások eredményeit is megkérdőjelező, a klímaváltozást tagadó, illetve a gazdaságba való bármilyen beavatkozást elutasító ideológiai indíttatású intézkedés. Idén tavasszal Ron DeSantis, Florida állam kormányzója egy olyan, deklaráltan más amerikai államoknak is példaként szolgáló jogszabályt hirdetett ki, amely az állam pénzügyi alapjainak befektetései, valamint az állami megrendelések esetén kizárja a zöld kötvényeket és az ESG megfontolásokat. Egyébként Florida már 2022-ben kifektetett az ESG mellett kiálló BlackRock eszközeiből, amely más piaci szereplővel együtt a továbbiakban nem is használja az ottani viszonyok között túlpolitizált ESG fogalmat. Ezzel egyidőben az alapkezelő másik oldalról azokkal az aktivista részvényesekkel küzd, akik növekvő számban tesznek javaslatokat a vezetés megítélése szerint minden gazdasági racionalitást nélkülöző és szerintük megvalósíthatatlan célokra. Egyébként különösen a klímacélok politikai szinten megfogalmazott radikális javaslatai Európában, jelenleg elsősorban Németországban is sok feszültséget okoznak a vállalati szektorban. És nem lehet nem megemlíteni azt a legfrissebb hírt se, hogy az S&P Global hitelminősítő leállította a vállalatok ESG-kritériumok alapján történő pontozását, mert egyre több kérdés merült fel a mérőszámok, valamint a kritériumok megbízhatóságával kapcsolatban.

Mindez nem jelenti azt, hogy az ESG kipukkant, sőt. Amerikában a vállalati felmérések alapján az ilyen típusú intézkedések elterjedése megállíthatatlan, legfeljebb nem ESG-nek nevezik azokat. Az S&P nem az ESG szempontokat száműzte, hanem a korlátozott megbízhatóságú pontozást, de fontosnak és hatékonynak tartja a szöveges értékelést.

A fentiek jól tükrözik a témakörrel kapcsolatos bizonytalanságokat és dilemmákat. A vállalatok vezetői szembe találják magukat a komplexitást sejtető felszínes információk áradatával, nagy hangzavarral, de mögötte gyér valós intézkedéssel. Az adatgyűjtés nehézségei mellett a rendszer kialakításának, valamint a bevezetendő intézkedéseknek várható és még bizonytalan költségei is szerves része a fejfájás okainak. Azok a normatívák pedig még hiányoznak, amelyek például egy kibocsátásalapú adóztatással rövidítenék a megtérülési időket és a kisebb emisszió felé terelnék a döntéshozókat. Így nem csoda, hogy összességében sokan nyűgként élik meg az ESG bevezetését.

A Bizottság elfogadta az európai fenntarthatósági jelentési standardokat

Az Európai Bizottság a vállalati fenntarthatósági jelentésről szóló irányelve (Corporate Sustaianble Reporting Directive – CSRD) előírja az egyes vállalatok számára, hogy a fenntarthatósági jelentések teljesítéséhez szabványokat kell alkalmazniuk.

2023. július 31-én az Európai Bizottság elfogadta az európai fenntarthatósági jelentési szabványokat (ESRS), amely újabb lépést jelent az EU fenntartható gazdaságra történő átállás folyamatában.

Az ESRS szabványok lefedik a környezeti, társadalmi és kormányzási kérdések teljes körét, beleértve az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget és az emberi jogokat. Információkat nyújtanak a befektetőknek, hogy megértsék azon vállalatok fenntarthatósági hatását és kockázatait, amelyekbe befektetnek vagy befektetni terveznek.

A korábbi EFRAG által elkészített szabványtervezetekhez képest a Bizottság számos módosítást hajtott végre, mely megkönnyíti a cégek fenntarthatósági jelentésének készítését az első pár évben. Ezek a módosítások biztosítják, hogy a szabványok arányosak legyenek, anélkül, hogy aláássák a szakpolitikai célok elérését.

A módosítások három fő kategóriába sorolhatók:

bizonyos jelentéstételi követelmények fokozatosan kerülnek bevezetésre;
nagyobb rugalmasságot biztosít a vállalatok számára annak eldöntésében, hogy milyen információ releváns („lényeges”)
egyes követelmények alkalmazása önkéntessé vált.

Pszichoszociális kockázatok felmérése

Munkahelyi stressz, Covid, Home office és ezek együtt

Napjainkban számos cikk jelenik meg a Covid járvány negatív mentális hatásairól, a korlátozásokkal érkező home office jelenség miatt a munkatársakkal való kapcsolattartás nehézségeiről és a szociális kapcsolatok meglazulásáról.

Vannak azonban olyan munkahelyek, ahol jelenleg inkább a munkahelyre való visszatérés jelenti a komolyabb stresszt okozó problémát, hiszen sokan elszoktak az állandó jelenlétből fakadó alkalmazkodástól, és a számos kolléga vagy felettes közös munkájának összefogása során a szemtől-szemben való együttműködéstől, a konfliktusok kezelésétől.

Ezért komoly feladat az ún. burn-out szindróma megjelenésének felismerése, amely a munkatársak érzelmi-mentális kimerülése, kifáradása során a dolgozók elvándorlását okozhatják a vállalattól.

Ezek felmérése és tudatosítása lehetővé teszi, hogy a vállalkozás vezetői időben értesülve a kockázat felmerüléséről, azelőtt hozzanak releváns döntéseket, hogy a baj bekövetkezne, és így lehetővé válik a munkatársak hosszú távú megtartása, ezzel pedig a vállalkozás stabil, követhető fennmaradása, fejlődése.

A vonatkozó intézkedések meghozatalát a munkavédelmi törvény kötelezővé is teszi, hiszen előírja a munkáltatók részére a munkavállalókat érő kockázatok felmérését, amelynek része a munkahelyen előforduló pszichoszociális kockázatok felmérése is.

Amennyiben felmerül, hogy az Ön munkatársai körében is problémát jelenthet az újbóli közös munka, vagy korábbi konfliktusok kiújulásától tartanak, kérjük, hogy jelentkezzenek az alábbi linken, hogy a felmérés segíthesse Önt a vezetői döntéshozatalban, és egyben teljesíteni tudja a törvényben előírt jogszabályi kötelezettségeit is.

https://www.workstressmeter.hu/

A Koppenhágai Kérdőív, és a feldolgozására illetve kiértékelésére általunk felépített rendszerünk megfelelő hatékonysággal és pontossággal képes megmutatni, hogy az adott szervezeten belül milyen stressz hatások érik a munkavállalókat.

Kérdés, árajánlatkérés esetén kérjük, írjon nekünk e-mailt az info@dandeliongroup.hu címre.

További munkavédelmi kérdésekben is állunk szíves rendelkezésére, köszönjük, hogy felkereste honlapunkat.

Szekálás a munkahelyen – miért kell foglalkoznunk vele?

A napokban Franciaországban elfogadták azt a törvényjavaslatot, melynek értelmében bűncselekmény lesz az iskolai szekálás (iskolai környezetben bullying), és akár három évnyi börtönbüntetés is kiszabható érte. Ennek kapcsán a mai munkahelyi közösségek hangulatáról, a munkatársak viszonyáról is beszélni szükséges, mert ha ez a negatív viselkedés gyerekkorban elkezdődik, és nincs megfelelő visszatartó erő, akkor felnőttkorban is folytatódhat, megkeserítve ezzel a szekáló, zaklató egyén környezetének életét.

Főleg a nagyobb létszámú munkahelyeken nehéz ennek a helyzetnek (munkahelyen történő zaklatást mobbingnak nevezi a szakirodalom) a felismerése és feloldása, mert a szekálást elviselő félnek nemcsak a kiközösítő, beszólogató, vagy őt semmibe vevő munkatárs jelenléte jelent szorongást, vagy kelt félelmet, hanem a felettesek felé való jelentés esetleg visszaüthet, ami az ő helyzetét teszi még tarthatatlanabbá.

A szekálás egyértelműen az egyik legerősebb pszichoszociális kockázati tényező. Szekálás alatt azt értjük, ha valakit rendszeresen kényelmetlen vagy megalázó helyzetbe kényszerítenek, és az illető úgy érzi, nehéz vagy lehetetlen ettől megvédenie magát.

Különösen nehéz helyzetben van a szekálást elszenvedő munkavállaló, ha az őt megalázó személy a felettese, munkahelyi vezetője.

A szekálás, erőszakkal való fenyegetés, sőt a szexuális zaklatás anonim munkahelyi felmérése és a felső vezetők részére az adatok elemzése lehetővé teszi, hogy a vállalkozás vezetői időben értesülve a probléma felmerüléséről, releváns döntéseket hozzanak. Ezzel megelőzhetővé válik egy esetleges komolyabb, feljelentéssel járó esemény, elérhető a munkatársak hosszú távú megtartása, jólléte a munkahelyen, ezzel pedig a vállalkozás stabil, követhető fennmaradása, fejlődése.

A Koppenhágai Kérdőív megfelelő hatékonysággal és pontossággal képes megmutatni, hogy az adott szervezeten belül milyen stressz hatások érik a munkavállalókat.

Az anonim felmérés elvégezhető online, vagy papíralapon, amelynek számítógépes kiértékelése, és a hét főbb területre kiterjedő elemzése magában foglalja a munkahelyi közösségek jóllétének minden részletét.

A pszichoszociális kockázatok feltárása az alábbi területeket öleli fel:

Munkahelyi követelmények
Munka-magánélet egyensúly
Szervezet és munkakör
Együttműködés és vezetés
Bizalmi légkör
Erőszak és zaklatás
Egészségi állapot és jóllét

A kockázatértékelést és a vonatkozó intézkedések meghozatalát a munkavédelmi törvény kötelezővé is teszi, hiszen előírja a munkáltatók részére a munkavállalókat érő kockázatok felmérését, amelynek része a munkahelyen előforduló pszichoszociális kockázatok felmérése is.

További információk: https://www.workstressmeter.hu/

Kérdés, árajánlatkérés esetén kérjük, írjon nekünk e-mailt az info@dandeliongroup.hu címre.

Megkezdődött a hulladéktermelők regisztrációja a koncesszori rendszerben

Megkezdődött a hulladéktermelő gazdálkodó szervezetek és intézmények regisztrációja a koncessziós rendszerben 2023. március 1-től. A regisztrációt a MOHU Zrt. (Koncessziós Társaság) partneroldalán lehet megtenni (link).

A regisztrációra a szervezeteknek 2023. március 1. és 2023. ápirlis 30. között van lehetősége. A regisztráció minden olyan hulladéktermelő szervezetet érint, akinél a koncesszió hatálya alá tartalmazó hulladék képződik (pl.: csomagolóanyag, elem és akkumulátor, használt sütőolaj, irodai papír, biológiailag lebomló hulladék stb.).

A Hulladék törvény alapján a jelenleg meglévő hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződések 2023. június 30. napján megszűnnek.

Megjelent a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) működésének részletes szabályairól szóló 80/2023 (III.14.) korm. rendelet

A 37. sz. Magyar Közlönyben 2023. március 14-én megjelent a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól szóló 80/2023 (III.14.) Kormányrendelet.

A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer célja, hogy a gyártó az adott termék teljes életciklusa során keletkező hulladékkezelési költségért vállalja a pénzügyi felelősséget. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer július 1-vel indul.

A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe tartozó termékkörök:

csomagolások
egyszer használatos és egyéb műanyagtermékek
elektromos és elektronikus berendezések
elemek és akkumulátorok
gépjárművek
gumiabroncs
irodai papír
reklámhordozópapír
sütőolaj és -zsír
egyes textiltermékek
egyes fából készült bútorok

A gyártó kollektív úton való teljesítés esetén a koncesszori alvállalkozói szerződés megkötését 2023. április 15. napjáig kezdeményezi a koncessziós társaság által működtetett elektronikus felületen. Egyéni teljesítés esetén a gyártó és a koncessziós társaság a szerződést 2023. május 20. napjáig megköti.

A gyártó a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét 2023. május 31. napjáig terjeszti elő az országos hulladékgazdálkodási hatóságnál. A nyilvántartásba vétel egyik feltétele a fentebb említett szerződés megléte.

A gyártó a kiterjesztett gyártói felelősségi díjat negyedévente fizeti meg a koncessziós társaság részére. A díj mértéke kollektív teljesítés esetén a gyártó által forgalomba hozott körforgásostermék-mennyisége és az adott termékáramra megállapított egységnyi díjtétel szorzata (a termékkörönkénti egységnyi díjtétel még nem ismert).

A gyártó negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig az országos hulladékgazdálkodási hatóság részére adatot szolgáltat.

A gyártó köteles nyilvántartást vezetni a jogszabály szerinti adattartalommal.