EUDR – újdonságok és közelgő határidők

Mi az az EUDR, és hogy áll a jogalkotási folyamat?

Az EUDR, vagyis az Európai Unió 2023/1115. számú, erdőirtásmentességi rendelete azt a célt szolgálja, hogy az uniós piacon forgalomba hozott egyes áruk, termékek ne járuljanak hozzá az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz sem az EU-n belül, sem globálisan. A szabályozás hét árucikket – szarvasmarha, fa, kakaó, szója, pálmaolaj, kávé, gumi – és egyes ezekből származó termékeket érint, amelyek forgalomba hozatala vagy exportja akkor lesz lehetséges, ha a gazdasági szereplők igazolják, hogy azok nem olyan területről származnak, ahol a közelmúltban erdőirtás történt, és előállításuk nem járult hozzá az erdőpusztuláshoz.

A rendelet eredetileg 2024 végétől lett volna hatályos, azonban az uniós jogalkotó két alkalommal is módosította az ütemezést, és összességében két évvel elhalasztotta a kötelező alkalmazást, több egyéb könnyítéssel együtt.

Mi történt most?

Az Európai Bizottság a múlt héten közzétette azon dokumentumokat, amelyeket a rendelet egyszerűsítése és hatékony végrehajtása céljából készített. A Bizottság szerint a javasolt módosítások jelentősen csökkenthetik az adminisztratív terheket és az ebből eredő megfelelési költségeket is.

A most bemutatott csomag több fontos elemből áll:

A Bizottság frissítette a korábban kiadott útmutatót és a gyakran ismételt kérdéseket tartalmazó dokumentumot. Az új anyagok elsősorban az érintett vállalkozások által leggyakrabban felvetett gyakorlati kérdésekre válaszolnak, és részletesebb eligazítást nyújtanak a rendelet alkalmazásához.
A Bizottság közzétett egy felhatalmazáson alapuló aktusra vonatkozó javaslatot, amelyben az EUDR termékkörének módosítását javasolja: a rendelet hatályát egyes termékekre kiterjesztené (például instant kávé), másokat pedig kivenne az alól (például bőr). A javaslat 2026 június 1-ig véleményezhető.
A Bizottság jelentése új kereskedelmi egyszerűsítési eszközöket is bemutat, például az EUDR-ral érintett termékeket termelő országok jogszabályait összegyűjtő adattárat, valamint tanúsítási rendszereket, amelyek segítséget nyújthatnak a vállalatok számára a kockázatértékelési kötelezettségek teljesítéséhez.
A kellő gondossági nyilatkozatok benyújtásához használandó IT rendszer (TRACES) is megújult, célzott fejlesztéseket hajtottak végre a feldolgozási kapacitás, az adatkezelés és az üzembiztonság javítása érdekében, az újranyitása 2026 júniusára várható. A megvalósított lényeges fejlesztések közé tartozik a mikro- és kisvállalkozások számára készült egyszerűsített nyilatkozati űrlap.

Mi legyen a következő lépés?

Ami jelenleg biztos: a javaslat nem érinti az alkalmazási határidőket, amely nagy- és középvállalatok esetén 2026. december 30. napja, mikro- és kisvállalkozások esetében pedig 2027. június 30. napja, ekkortól kell a vállalkozásoknak megfelelnie a rendelet előírásainak. Az EUDR felkészüléssel ezért nem érdemes tovább várni. A vállalatoknak már most célszerű kialakítaniuk a szükséges belső folyamatokat, valamint a beszállítókkal kapcsolatos adatgyűjtési és ellenőrzési rendszereket annak érdekében, hogy a megfelelés határidőre biztosítható legyen.

Új rendelet szabályozza az országhatárt átlépő hulladékszállítást

2026. május 21-től alkalmazandó az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1157 Rendelete (2024. április 11.) a hulladékszállításról (a továbbiakban: EU Rendelet). Az EU Rendelet több ponton módosul a korábbi szabályozáshoz képest.

Fontos változás, hogy előírja az uniós tagországok hulladékgazdálkodási szereplőinek a Digitális Hulladékszállítási Rendszer (DIWASS) kötelező használatát az EU-n belüli szállítások esetében (ezáltal egyes határidők is lerövidülnek). A DIWASS-t kell használni többek között az engedélykérelmi dokumentumok, a zöld- és sárgalistás szállításokhoz kapcsolódó kísérődokumentumok benyújtása során. Az EU-n kívüli szállításokkal kapcsolatos ügyintézés / adatszolgáltatás továbbra is a hagyományos módon fog történni, kivéve, ha az érintett ország csatlakozott a DIWASS-hoz. Várhatóan 2026. áprilisában kezdődik az érintett szereplők regisztrációja a DIWASS felületre.

Új rendelkezés, hogy a zöldlistás hulladékszállítás szereplői (szállítást szervező személy, címzett / hasznosító létesítmény) számára is adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő az EU rendelet. A DIWASS felületén kell bejelenteni a zöldlistás hulladékszállítmányok indítását, a szállítmány átvételét, igazolni a hulladék hasznosításának megtörténtét. Egyúttal módosul az EU rendelet VII. melléklete szerinti kísérődokumentum: kiegészül a 4a. ponttal (szállítótartály azonosító száma), a 6a. ponttal (a szállítás megkezdésének helye) és a 15. ponttal (hasznosítás megtörténtjének igazolása), valamint a 12. pontban a szállítást szervező személy mellett a hulladéktermelő aláírását is szerepeltetni kell.

2027. május 21-től pedig újonnan bevezetett auditálási kötelezettség vonatkozik az EU-n kívüli fogadó országban található hasznosító létesítményekre. Csak akkor exportálható hulladék az Unióból, ha a bejelentő vagy a szállítást szervező személy bizonyítani tudja, hogy a hasznosító létesítmény megfelel az EU Rendelet X. melléklet B. részében meghatározott kritériumoknak.

A hasznosításra szánt hulladéknak az OECD-határozat hatálya alá nem tartozó országokba történő exportját szigorúbb előírások fogják szabályozni. A veszélyes hulladékok és bizonyos egyéb hulladéktípusok exportja továbbra is általánosságban tilos lesz.

Kapcsolódóan, a nem veszélyes hulladékoknak az OECD-határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kiviteléről szóló 1418/2007/EK (2007. november 29.) bizottsági rendelet 2027. május 21-től veszti hatályát, helyette új rendelet kerül majd elfogadásra.

Bár az EU rendelet több ponton extra terhet ró az országhatárokat átlépő hulladékszállításban érintett gazdasági szereplőkre, fő célkitűzése a hulladékok fenntartható kezelése és a körforgásos gazdaság előmozdítása.

A cikk szerzője: Szimicsku-Ferkócza Zsuzsanna, környezetvédelmi és fenntarthatósági vezető tanácsadó

(A cikk borítóképe AI által generált kép.)

Döntés született az Omnibus I. javaslatcsomagról – hogyan érintik a kötelezetteket a változások?

Az Európai Parlament 2025. novemberi jóváhagyását követően 2026. február 24-én az Európai Tanács is elfogadta a fenntarthatósági jelentéstételek (CSRD), valamint az átvilágítási követelmények (CSDDD) kapcsán megfogalmazott egyszerűsítési javaslatokat.

A Tanács jóváhagyását követően a jogalkotási folyamat következő lépéseként a végleges szabályozást az EU hivatalos honlapján napokon belül meg fogják jeleníteni. A közzétételt követő huszadik napon a hatályba lépés is megtörténik, így akár már március végétől érvényben lehetnek az új kötelezettségek, ill. azok alkalmazásának részletei.

Novemberi bejegyzésünkben összefoglaltuk a várható módosításokat, jelen cikkben pedig a hamarosan életbe lépő, főbb változásokat járjuk körbe.

Kötelezetti kör

A CSRD (Vállalati Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelv) szerinti fenntarthatósági jelentéstétellel érintettek:

a foglalkoztatotti létszám meghaladja az 1000 főt és
az éves nettó árbevétel 450 millió euró feletti.

Harmadik országbeli vállalkozások esetén azon szereplők maradnak érintettek, amelyek EU-n belüli anyavállalatának nettó árbevétele meghaladja a 450 millió eurót, a leányvállalatának vagy fióktelepének a nettó árbevétele meghaladja a 200 millió eurót.

A CSDDD (Vállalati Fenntarthatósági Kötelezettségekről szóló Irányelv) szerinti due diligence kötelezettséggel érintettek:

a foglalkoztatotti létszám meghaladja az 5000 főt és
az éves nettó árbevétel 1,5 milliárd Euró feletti.

Átmeneti mentesség

Azon vállalkozásokra vonatkozik, amelyek a CSRD szerinti, ún. „első hullám”-ba tartoznak, vagyis a 2024-es pénzügyi évtől kellett jelentést tenniük, és amelyek 2025-ben és 2026-ban már kiesnek a módosított hatályból. A bevezetett könnyítéssel tehát, ha két egymást követő évben a megemelt küszöbértékek alatt maradnak, akkor mentesülnek a CSRD szerinti kötelezettség alól és nem kell megvárniuk a következő ciklust.

Továbbá mentességet kapnak azon uniós és nem uniós pénzügyi holdingtársaságok a csoportszintű (konszolidált) fenntarthatósági jelentés elkészítése alól, ahol a csoporton belül működik olyan leányvállalat, amely operatív tevékenységet végez és maga is jelentést tesz, valamint a holding feladata kizárólagosan a vagyonkezelésre terjed ki és a leányvállalatok fenntarthatósági döntéseire nincs ráhatása. A mentességhez fontos kitétel annak igazolása is, hogy a csoport környezeti és társadalmi hatásai a leányvállalatok szintjén transzparensen bemutatásra kerülnek.

Klíma átállási tervek készítése

A CSDDD végleges szövegéből törölték az érintett vállalatok számára korábban előírt kötelezettséget, amely az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó klíma-átállási tervek elkészítésére irányult.

Ezáltal megszűnt az a korábbi kettősség, hogy a CSRD szerint elkészített átállási terv mellett a CSDDD kötelezettség esetén szükséges egy további, átvilágítási szemléletű tervet is készíteni.

Nem megfelelések szankcionálása

A jogsértő magatartást folytató cégek uniós szinten történő felelősségre vonásának korábbi kötelezettsége szintén eltörlésre került (CSDDD érintettekre vonatkozott), ezáltal az egyes nem megfelelések a nemzeti szintű szabályozás figyelembevételével történhetnek. Ez azt jelenti, hogy az uniós szintű, központosított felelősségre vonás helyett a tagállami felügyeleti hatóságok kapnak kizárólagos jogkört a szankcionálásra.

A kártérítés összegét adott vállalkozás csoportszintű nettó árbevételének legfeljebb 3%-ában maximalizálták, melynek pontos meghatározásához további szükséges iránymutatásokat a Bizottság fog biztosítani (pl. mely eset minősülhet enyhítő körülménynek).

Határidők

A tagállamoknak a hatálybalépést követően egy évük lesz arra, hogy átültessék a CSRD-ra vonatkozó, módosított rendelkezéseket a nemzeti jogrendekbe, vagyis 2027 tavaszáig szükséges ezt megtenniük.

A CSDDD tekintetében a módosítás egy évvel, 2028. július 26-ig elhalasztja a nemzeti jogrendbe való átültetés határidejét. A vállalatoknak tehát 2029 júliusáig kell megfelelniük az új intézkedéseknek.

Záró gondolatok

Az Omnibus I javaslatcsomag fő céljaként az EU versenyképességének növelését nevezték meg, melynek megvalósulása többek között a kötelezettek jelentéstételi terheinek mérséklésével és a kisebb vállalatokra háruló feladatok csökkentésével érhető el.

Az egyszerűsödő szabályozás tényleges hatékonysága középtávon válik majd igazán mérhetővé, azonban az irány egyértelmű: a fenntarthatóság beépítése a mindennapi üzleti folyamatokba továbbra is alapvető elvárás maradt.

A kiterjesztett felkészülési időszak lehetőséget ad a minőségi adatstruktúra és hatékony belső szabályozás kialakítására, mely támogatni tudja olyan rugalmas jelentéstételi rendszerek kiépítését is, amelyek hosszú távon a piaci pozíciót is erősítik.

A fluktuáció közvetlen pénzügyi hatása – mit mutat a Human Capital Accounting?

A munkavállalói fluktuáció hosszú ideig a munkaerőpiac természetes velejárójának számított: az emberek jönnek-mennek, a szervezetek pedig pótolják őket. Az elmúlt évek azonban rámutattak arra, hogy a kilépések mögött komoly, gyakran rejtett pénzügyi és működési kockázatok húzódnak meg. A Human Capital Accounting (HCA) szemlélete ezt a problémát új megvilágításba helyezi: az emberi erőforrást nem pusztán költségként, hanem befektetésként kezeli, amelynek elvesztése mérhető pénzügyi veszteséget jelent. A módszertan célja, hogy a humán tőkével kapcsolatos ráfordításokat és veszteségeket transzparenssé tegye, ezzel pedig stratégiailag is kezelhetővé formálja.

A Human Capital Accounting alapvetése, hogy a munkavállalókhoz kapcsolódó költségek és hozamok mérhetővé tehetők, és így pénzügyi értelemben is kezelhetővé válnak. Egy munkavállaló kilépése esetén több olyan költségréteg jelenik meg, amelyek a vállalat eredményességére azonnali hatást gyakorolnak. A toborzás és kiválasztás költségei: hirdetési díjak, fejvadászati költségek, HR-munkaidő, értékelő eszközök igénybevétele már önmagukban jelentősek, különösen kompetitív szektorokban. A Staffing Support Specialists kutatása szerint ezek a költségek az éves bér 50–200%-át is elérhetik. A kiválasztást követi a betanítási időszak, amely a HCA értelmezésében a termelékenységi hiátus időszaka: a frissen belépő munkavállaló teljesítménye jellemzően elmarad az optimális szinttől, miközben a mentorok és vezetők idejét is igénybe veszi. A tanulási görbe alatti termelékenységkiesés 3–12 hónapig is eltarthat, és a szakirodalom gyakran 30–70% közé teszi az ebben az időszakban bekövetkező teljesítményveszteséget.

A fluktuáció azonban nem csupán a pótlás és betanítás közvetlen költségeiben jelenik meg. A távozó munkavállaló által hagyott űr a csapat működését is befolyásolja: túlórák, helyettesítések, időszakos minőségromlás és hibajavítások jelentkezhetnek, amelyek további közvetlen kiadásokat és rejtett veszteségeket okoznak. Egyes szervezeteknél ez az átmeneti túlterhelés a munkavállalói elégedetlenség erősödéséhez vezet, újabb fluktuációs hullámokat indítva el. Mindezen túl a humán tőkevesztés egyik legértékesebb eleme a tapasztalati tudás elvesztése: a vállalat belső működésére, ügyfélkapcsolataira, technikai vagy szakmai folyamataira vonatkozó tapasztalat, amelyet nem mindig lehet dokumentálni vagy formalizálni. A HCA értelmezésében ez az intellektuális tőke amortizációja, amelynek pótlása gyakran a legköltségesebb és leglassúbb folyamat.

Saját szerkesztés

A nemzetközi empirikus kutatások összességében azt mutatják, hogy egyetlen munkavállaló pótlása a teljes éves bér 30–150%-ába kerülhet, pozíciótól, iparágtól és kompetenciaszinttől függően (G&A Partners). A stratégiai jelentőségű munkakörök esetén ez az arány még magasabb is lehet. A fluktuáció pénzügyi hatásainak tudományos igényű mérése tehát nem csupán HR-feladat, hanem vállalatirányítási és kockázatkezelési kérdés is.

Az ESG-szempontok különösen kiemelik a fluktuáció jelentőségét. Az ESG „S” pillére a munkavállalói jóllétre, az egyenlő bánásmódra és a megtartási gyakorlatok minőségére fókuszál, ezért a magas fluktuáció nemcsak költséget, hanem komoly ESG-kockázatot is jelent: romló munkavállalói élményre, gyenge vezetésre vagy fenntarthatatlan kultúrára utalhat. A befektetők és szabályozók egyre inkább vizsgálják a humán tőkével kapcsolatos mutatókat, így a fluktuáció pénzügyi és fenntarthatósági szempontból is kritikus terület.

A pszichoszociális kockázatértékelés lehet a folyamat megértésének egyik kulcseleme. A stressz, túlmunka, konfliktusok vagy vezetői támogatás hiánya gyakori kiváltói a kilépéseknek. A rendszeres, módszeres kockázatértékelés védi a munkavállalók mentális egészségét és csökkenti a fluktuáció pénzügyi kockázatait. Az eredmények célzott beavatkozásokat tesznek lehetővé (például vezetői fejlesztést, munkakör-újratervezést vagy jobb terheléselosztást), amelyek jelentősen mérsékelhetik a kilépési arányt. Ezt alátámasztják a legfrissebb nemzetközi kutatások is. A Gallup 2024-es globális jelentése szerint a munkavállalói elkötelezettség világszerte visszaesett, ami nagyrészt a vezetői motiváció gyengülésére vezethető vissza. A vezetők elkötelezettségének romlása közvetlenül rontja a csapatok teljesítményét és növeli a kilépési szándékot. A jelentés arra is rámutat, hogy a menedzserképzésben részesülő vezetők érezhetően jobb eredményeket érnek el, és csapataik is elkötelezettebbek, tehát az ilyen típusú vezetői támogatás egy jó eszköz lehet a fluktuáció visszaszorítására.

Emellett a Gallup régiós bontásai és hazai adataink is azt mutatják, hogy ahol a munkavállalók nagyfokú stressznek vannak kitéve, alacsonyabb a vezetői támogatás és kevés a fejlődési lehetőség, ott nagyobb a munkahelyváltási szándék. Ez alapján elmondható, hogy a pszichoszociális kockázati tényezők feltérképezése és kezelése nem csupán a munkavállalói jóllét, hanem a fluktuáció megelőzése szempontjából is fontos.

A fluktuáció tehát nem izolált HR-jelenség, hanem komplex gazdasági, egészségügyi és fenntarthatósági kérdés. A Human Capital Accounting pénzügyi szemlélete, az ESG-követelmények társadalmi fókusza és a pszichoszociális kockázatértékelés munkavállalói jóllétet célzó megközelítése együtt olyan integrált keretrendszert hoz létre, amelyben a humán tőke nem csupán erőforrás, hanem a vállalat hosszú távú fenntarthatóságának alapfeltétele. A szervezetek akkor tudják minimalizálni a fluktuáció okozta veszteségeket és erősíteni ESG-teljesítményüket, ha az emberi tőkével kapcsolatos döntéseiket egyszerre tekintik gazdasági, egészségvédelmi és társadalmi felelősségvállalási kérdésnek.

Hivatkozások:

https://staffing-support.com/real-cost-of-employee-turnover

https://www.gnapartners.com/resources/articles/how-much-does-employee-turnover-really-cost-your-business

Lényegre törő fenntarthatóság: hogyan segít a lényegességi vizsgálat a vállalatoknak?

A fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be a vállalatok működésében. Az érintettek ideértve a fogyasztókat, befektetőket, munkavállalókat és szabályozó hatóságokat fokozott elvárásokat támasztanak a transzparencia és a felelős vállalatirányítás területén. E kontextusban a lényegességi vizsgálat kulcsfontosságú eszközzé vált, amely lehetővé teszi a legkritikusabb fenntarthatósági kérdések azonosítását és priorizálását a vállalat és az érintetti kör szempontjából.

A lényegességi vizsgálat koncepciója

A lényegességi elemzés célja, hogy feltárja és rangsorolja azokat a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezőket, amelyek:

lényeges hatást gyakorolhatnak a vállalat működésére, vagy
az érintettek számára kiemelt jelentőséggel bírnak.

A vizsgálat eredményeként körvonalazódnak azok a témák, amelyekről a vállalatnak kötelező jelleggel adatot kell szolgáltatnia, teljesítményt kell mérnie és jelentést kell készítenie például Fenntarthatósági jelentés vagy ESG-beszámoló formájában.

A folyamat hozzájárul:

a fenntarthatósági hatások, kockázatok és lehetőségek strukturált priorizálásához,
az erőforrás-allokáció optimalizálásához,
a vállalati stratégia és az érintetti elvárások összehangolásához,
a jogszabályi megfelelés biztosításához.

GRI, ESG törvény, ESRS: három út a lényegességelemzésben

Forrás: Saját szerkesztés

Az ábra három meghatározó fenntarthatósági keretrendszer a GRI (2021, GRI 3), a magyar ESG törvény (2023. évi CVIII. törvény) és az ESRS (EFRAG IG 1) közötti kapcsolatokat és eltéréseket szemlélteti. A vizsgálatból jól látható, hogy bár mindhárom rendszer célja a fenntarthatósági szempontok érvényesítése a vállalati működésben, megközelítésük és módszertani súlypontjaik alapvetően különböznek.

A legmarkánsabb eltérés a lényegesség értelmezésében figyelhető meg. A GRI és az ESG törvény kizárólag a hatáslényegesség fogalmára épít, amely egyirányú vizsgálatot jelent: a vállalat saját működésének és az upstream értékláncnak a környezeti és társadalmi hatásait veszi górcső alá. Ezzel szemben az ESRS a kettős lényegesség elvét alkalmazza, amely egyszerre vizsgálja a vállalat hatásait a külső környezetre, valamint a környezeti és társadalmi tényezők visszahatását a vállalat működésére. Ez a megközelítés nemcsak a vállalat közvetlen és közvetett hatásait, hanem a teljes értékláncot is figyelembe veszi, így jóval átfogóbb képet ad.

Az ESG törvény sajátossága, hogy szigorúan szabályozott keretben működik. Elsődleges funkciója a kockázatértékelés és az ESG beszámoló elkészítésének biztosítása. A módszertan kötött: a SZTFH által meghatározott kérdőívre épül, és a törvény pontosan kijelöli a kötelezetti kört. A GRI és az ESRS ezzel párhuzamosan olyan nemzetközi jelentéstételi standardok, amelyek iránymutatást adnak a fenntarthatósági információk bemutatásához.

A kötelező felülvizsgálat tekintetében is éles különbségek rajzolódnak ki. A GRI önkéntes rendszer, amely nem ír elő kötelező ellenőrzést. Az ESG törvény és az ESRS viszont megkövetelik az éves és eseti felülvizsgálatot, ami növeli a jelentések hitelességét, ugyanakkor többlet terhet is ró az érintett szervezetekre.

Az ESRS kapcsán kiemelendő, hogy a 2025. decemberben megjelent draft és az EFRAG által közzétett értelmezések, valamint egyszerűsítési javaslatok jelentős támogatást nyújthatnak a kettős lényegességi értékelés (DMA) gyakorlati alkalmazásához.

Az aktualizált iránymutatások különösen az alábbi területeken biztosítanak egyszerűsítést és rugalmasságot a vállalatok számára:

lehetőséget adnak az előszűrés alkalmazására, így a nyilvánvalóan nem releváns témák korai kizárásával a fókusz a valóban lényeges kérdésekre helyezhető,
érvényesítik az arányosság elvét, lehetővé téve, hogy a DMA mélysége a vállalat méretéhez, tevékenységi köréhez és kockázati profiljához igazodjon,
támogatják a meglévő vállalati kockázatkezelési és stratégiai folyamatok integrálását a DMA-ba, így nem szükséges minden esetben külön, elkülönült adminisztratív folyamat kialakítása.

Az ISSB megközelítése

Egy korábbi cikkünkben is említett szabványcsalád az ISSB (International Sustainability Standards Board) által bevezetett IFRS S1 és S2 standardok a fenntarthatóság pénzügyi lényegességét hangsúlyozzák. Ennek lényege, hogy a környezeti és társadalmi tényezők akkor tekinthetők jelentősnek, ha azok befolyásolják a vállalat pénzügyi teljesítményét, értékét vagy a befektetői döntéseket.

Ez a megközelítés pragmatikus, a befektetői elvárások kielégítésére fókuszál, és integrálja a fenntarthatósági kockázatokat a meglévő kockázatkezelési és stratégiai folyamatokba. Ugyanakkor szűkebb perspektívát kínál, mint a többi szabvány, mivel nem tulajdonít önálló jelentőséget a környezeti és társadalmi hatásoknak.

Összességében a lényegességi vizsgálat tehát nem csupán egy kötelező adminisztratív feladat, hanem valódi stratégiai eszköz. Segít abban, hogy a vállalat az erőforrásait a legkritikusabb területekre összpontosítsa, növelje az átláthatóságát és hitelességét, megfeleljen a szabályozói elvárásoknak, valamint hosszú távon bizalmat és versenyelőnyt építsen. Mindez egyértelművé teszi, hogy a jól elvégzett lényegességi vizsgálat nélkülözhetetlen alapja a felelős és fenntartható vállalati működésnek.

ESG szempontok a munkabérek területén – A bértranszparencia irányelv

2025. október 27. Ez volt idén az ún. „Egyenlő díjazás napja”, amikortól a nők az adott év hátralévő részében „ingyen” dolgoznak a férfiakhoz képest a nemek közötti bérszakadék következményeképpen. Ebben igyekszik változást hozni az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/970 irányelve, vagy ismertebb nevén a „bértranszparencia irányelv”, amely alapján a tagállamoknak, így Magyarországnak is 2026 nyaráig el kell fogadnia az irányelv előírásait tükröző hazai jogszabályokat.

Kire vonatkozik az irányelv?

A jogszabály hatálya kiterjed minden munkáltatóra, valamint a munkaszerződéssel, munkaviszonnyal rendelkező munkavállalókra.

Milyen főbb munkáltatói kötelezettségeket rögzít az irányelv?

bérsávok feltüntetése a kiválasztást megelőzően, nemi szempontból semleges álláshirdetések megfogalmazása;
információk megosztása a munkavállalókkal arról, hogy milyen kritériumokat alkalmaznak a munkavállalók díjazásának, bérszintjének és bérnövekedésének meghatározásához; illetve az azonos munkát vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók átlagos bérszintjéről, nemek szerinti bontásban.
adatszolgáltatás a nemek közötti bérszakadékkal kapcsolatban a 100 főt vagy azt meghaladó létszámmal működő munkáltatóknak először 2027 nyarán, majd később a munkáltató méretétől függő gyakorisággal az előző naptári évre vonatkozóan (tehát először 2026-ra). Amennyiben a közzétett bérkülönbség nem indokolható objektív, nemi szempontból semleges kritériumokkal, úgy a helyzetet a munkáltatóknak orvosolniuk szükséges.

Bértranszparencia és a fenntarthatóság

Könnyen belátható, hogy a bértranszparencia szorosan kapcsolódik az ESG S pilléréhez, azon belül is a saját munkavállalókhoz. Számos tanulmány foglalkozik azzal, mennyire növeli a munkavállalói bizalmat és elégedettséget, ha a díjazás terén átláthatósággal, igazságossággal találkoznak.

Az ESRS szabvány kifejezetten kitér a saját munkaerőre gyakorolt hatások között az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség kérdésére, és azon belül a nemek közötti egyenlőség, valamint az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvére. Ezen túl az S1-16. közzétételi követelmény (Javadalmazási mérőszámok (bérkülönbség és teljes díjazás) alapján a vállalkozásnak közzé kell tennie a női és a férfi alkalmazottai közötti százalékos bérkülönbséget, de ezzel kapcsolatos arányszámot a magyar ESG kérdőív szerint is rendelkezésre kell bocsátani.

A bértranszparencia ugyanakkor az ESG G komponensével is összefügg, hiszen az átlátható bérstruktúrák és döntési folyamatok az etikus és kiszámítható működés részei. Mindamellett, hogy a jogszabályi előírás megfelelési kötelezettséget keletkeztet a vállalatok oldalán, a jogszabály által támasztott adatigény a stratégiaalkotást is elősegíti.

Az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elv nem újkeletű, hiszen a Római Szerződés 119. cikke (ma az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 157. cikke) azt írja elő, hogy minden tagállam köteles biztosítani, hogy a férfiak és a nők egyenlő munkáért egyenlő bérben részesüljenek. Kezdetben az elv értelmezése meglehetősen szűk volt, mert mindenki másképpen értelmezte az „egyenlő munka” fogalmát (gyakran csak az azonos munkakörökre terjesztették ki). Ennek kiküszöbölésére a joggyakorlat (100. ILO Egyezmény) kibővítette az elvet az „egyenlő értékű” munkára, aminek az értelmében a társadalmilag egyenlő értékű munkák esetén is el kell kerülni a férfiak és nők közötti bérkülönbségeket.

A nemek közötti bérkülönbségek léte tehát régóta probléma, az irányelv preambuluma szerint 2020-ban uniós szinten elérte a 13 %-ot, az elmúlt tíz évben pedig csak minimális mértékben csökkent.

A jelenleg rendelkezésre álló statisztikák tükrében (Eurostat 2023) az alábbiak szerint alakulnak az Európai Unióban a női alkalmazottak bérei a férfiak bruttó keresetének százalékában (vagyis, ha a férfiak bére 100%, akkor a nőké az alábbi értékeket éri el):

A mutató az Eurostat Structure of Earnings Survey (SES) adatain alapul, és elsősorban a 10 főnél többet foglalkoztató vállalatok körében vizsgálja a férfiak és a nők átlagos bruttó órabérét. Fontos, hogy ez egy nem korrigált mutató, ezért nem veszi figyelembe az olyan tényezőket, mint a végzettség, munkakör vagy tapasztalat. Az adatok szerint 2023-ban az EU-ban átlagosan 12%-os volt a bérkülönbség a férfiak javára, ugyanakkor az egyes tagállamok között jelentős eltérések figyelhetők meg: a különbség például Lettországban volt a legnagyobb (-19%), míg Luxemburgban gyakorlatilag negatív volt, vagyis a nők átlagosan valamivel (+0,9%) többet kerestek. A béreket ágazatok és foglalkoztatási formák szerint is vizsgálták külön-külön, amelyekből további fontos összefüggésekre világítanak rá (például jellemzően nagyobb különbség tapasztalható a magánszektorban, mint a közszférában).

Bár az „egyenlő munkaért egyenlő bér” elv érvényesítése egyre szigorúbb szabályozási környezetet eredményez, az Eurostat adataiból is jól látszik, hogy a gyakorlatban ez még jelentős kihívásokat okoz a legtöbb Európai Uniós országban.

A bérezésben megjelenő egyenlőtlenség nemcsak erkölcsileg problémás, hanem gazdasági és társadalmi szempontból is fenntarthatatlan, hiszen növeli a társadalmi szakadékot és csökkenti a közösségek kohézióját. Azok a vállalatok, amelyek az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvet érvényesítik, egyrészt a munkavállalóik jelentős csoportját kitevő nők helyzetének javulásához, másrészt egy igazságosabb, inkluzívabb és hosszú távon fenntarthatóbb társadalom építéséhez járulhatnak hozzá.

A pénzügyi szektor felelőssége: Fenntarthatóság, mint új banki mandátum

Az ESG mára a bankszektor egyik legfontosabb stratégiai pillérévé vált. A fenntarthatóság már nem pusztán kommunikációs üzenet vagy társadalmi szerepvállalás: a banki működés, a kockázatkezelés, a termékfejlesztés és az üzleti stratégia alapja. A modern pénzügyi intézmények egyre tisztábban látják, hogy az ESG-szempontok rendszerszinten formálják át a hitelezési döntéseket, a befektetéseket és a bankok társadalmi szerepét.

Miért fontos az ESG a bankszektor számára?

Az ESG jelentősége több szinten is megjelenik. Mindenekelőtt a bankok kockázati modelljei új dimenziókkal bővülnek. Az éghajlatváltozás fizikai és átállási kockázatai közvetlenül befolyásolják a hitelezési és befektetési portfóliók stabilitását. Az egyre gyakoribb extrém időjárási események, a szabályozói szigorodás vagy a szénintenzív iparágak visszaszorulása olyan tényezők, amelyeket a bankoknak ma már be kell építeniük a kockázatelemzési folyamataikba.

Emellett az ESG a fenntartható finanszírozás kulcsa: a pénzintézetek kritikus szerepet játszanak az alacsony karbonkibocsátású gazdaságra való átállásban azáltal, hogy zöld hiteleket, zöld kötvényeket és fenntartható finanszírozási konstrukciókat kínálnak. Ezzel nem csak finanszírozzák, de ösztönzik is ügyfeleiket a fenntarthatóbb működésre.

A szabályozói környezet folyamatosan szigorodik, így a bankok számára a szabályozási megfelelés már elengedhetetlen. Az MNB zöld ajánlásai, az EU Taxonómia és a CSRD jelentéstételi elvárásai mind abba az irányba mutatnak, hogy a pénzügyi intézményeknek részletesen be kell mutatniuk ESG-teljesítményüket és annak hatását portfólióikra.

Ehhez kapcsolódóan ahogyan korábbi blogcikkjeinkben is írtuk, a Magyar Nemzeti Bank elvárásai is módosultak a hitelnyújtás során gyűjtendő ESG információk tekintetében, valamint a BÉT is kiadta új Fenntarthatósági Jelentéstételi Útmutatóját, mely releváns jogszabályi előírásokra támaszkodva ad iránymutatásokat.

Mindemellett az ESG komoly üzleti lehetőségeket is teremt. A fenntarthatósági szempontból minősített termékek és szolgáltatások piaca gyorsan bővül, és a bankok számára új bevételi forrásokat, új ügyfélköröket és mérhető versenyelőnyt biztosít. A fenntartható termékek iránti kereslet növekedése azt jelenti, hogy az ESG nem költség, hanem hosszú távú üzleti befektetés.

Hogyan integrálja a bankszektor az ESG-t?

A bankok az ESG-t nem különálló programként, hanem integrált keretrendszerként építik be a működésükbe. Ennek egyik legfontosabb eleme a kiterjesztett kockázatelemzés, amely azt vizsgálja, hogy az ügyfeleik és a finanszírozott projektek milyen környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokkal rendelkeznek. Ma már a hitelbírálat része lehet az energiahatékonyság, a karbonkibocsátás vagy éppen a munkavállalói jólét értékelése.

A bankok emellett speciális fenntartható termékeket fejlesztenek: zöld kötvényeket, fenntartható vállalati hiteleket, zöld jelzálogleveleket és olyan hitelkonstrukciókat, amelyek kedvezőbb feltételeket kínálnak fenntarthatósági teljesítményjavulás esetén. Ezek a termékek mára nem réspiacot, hanem egyre bővülő ügyfélkört céloznak.

A pénzintézetek nemcsak finanszíroznak, hanem irányt is mutatnak ügyfeleiknek: oktatási programokkal, ESG-képzésekkel és tanácsadással segítik őket abban, hogy saját működésükben is integrálni tudják a fenntarthatósági szempontokat. Ez a tudásátadás hosszú távon erősíti a gazdaság ellenállóképességét és versenyképességét.

Végül, de nem utolsósorban, a bankok saját vállalati működésükben is javítják ESG-teljesítményüket. Energiahatékony irodák, digitális és papírmentes folyamatok, társadalmi programok, önkéntesség, esélyegyenlőség, etikus vállalatirányítás. Ezek mind olyan területek, ahol a bankszektor ma már konkrét és mérhető célokat tűz ki. A governance területén különösen nagy hangsúlyt kap a transzparencia, a korrupciómegelőzés, a compliance és a fenntarthatósági jelentések rendszeres közzététele.

A fenntartható bankolás kora:

Az ESG integrálása tehát nem választás, hanem stratégiai mandátum: a jövő bankja olyan intézmény lesz, ahol a pénzügyi teljesítmény és a fenntarthatóság nem egymás alternatívái, hanem egymást erősítő elemek. A bankok nem csupán alkalmazkodnak a változó világhoz, hanem aktívan formálják azt: finanszírozási döntéseikkel, ügyfélkapcsolataikkal és saját működésükkel növelik a pénzügyi stabilitást, csökkentik a kockázatokat, elősegítik a fenntartható gazdasági átmenetet, és új üzleti lehetőségeket teremtenek. Az a pénzintézet lesz sikeres, amely az ESG-t a stratégiai gondolkodás szerves részévé teszi, és hosszú távon fenntartható értéket teremt mind ügyfelei, mind a társadalom számára.

Lényegesség az első fenntarthatósági jelentésekben

Bár a fenntarthatósági jelentéstételre kötelezettek köre szűkülőben van, mind a maradó kötelezetteknek, mind pedig a jelentések felhasználóinak érdemes foglalkoznia azzal, hogy a gyakorlatban eddig hogyan valósultak meg az ESRS előírásai.

Ehhez segítségül szolgálhat, hogy az ESMA (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) – a nemzeti hatóságokon keresztül – 23 uniós tagállamból származó 91, különböző ágazatban tevékenykedő vállalat 2024-re vonatkozó fenntarthatósági jelentését vizsgálta meg, amelyek kb. kétharmada első hullámos jelentésre kötelezett volt, míg a fennmaradó harmad önként tett az ESRS szabványnak megfelelő jelentést.

Az ESMA a vizsgálat során a lényegességi megközelítéseket vette górcső alá, és az alábbi főbb megállapításokat tette.

Lényegességi vizsgálat átláthatósága

A jelentéstevők nagy része

szerepeltette, hogy a fenntarthatósági átvilágítási eljárásukat felhasználták-e a lényegességi vizsgálatnál (80%),
magyarázatot adott az általa meghatározott küszöbértékekre, amelyek közzététele az adott vállalat szempontjainak megértését nagyban segíti (80%),
részletezte az alkalmazott bemeneti paramétereket (adatforrások, feltételezések) (70%), valamint
megfelelő információt szolgáltatott a lényegességi vizsgálat során lefolytatott, az érdekelt felekkel folytatott konzultációról (70%).

Egyes közzétételek ugyanakkor sablonosak voltak, az EFRAG útmutató ismétlésére szorítkoztak, és nem derült ki belőlük, hogy az abban szereplő iránymutatásokat hogyan fordították le az adott vállalat körülményeire.

A fentiekkel összességében a jelentések 60%-a biztosította a kettős lényegességi vizsgálat megértéséhez szükséges átláthatóságot.

Lényeges témák

A jelentéstevők közel 90%-a rövid leírást adott arról, melyek a számukra lényeges hatások, kockázatok, lehetőségek. Ezek közül sok megfeleltethető az ESRS fenntarthatósági kérdéseinek (ESRS 1 AR16), ez egyértelműséget és összehasonlíthatóságot biztosít a felhasználók számára. Néhány esetben azonban a leírásból nem volt egyértelmű, hogy az adott hatás, kockázat, vagy lehetőség egy AR16 altémához vagy al-altémához kapcsolódik-e.

Az egyes témákhoz az alábbi arányban szerepeltek hatások, kockázatok, lehetőségek a jelentésekben:

A fentiek mellett a jelentéstevők közel 70%-a tett közzé szervezet-specifikus információkat. Ezek közül egy adatokhoz, a kiberbiztonsághoz és a mesterséges intelligencia használatához kapcsolódó nagyobb csoport volt azonosítható.

Érdekesség, hogy néhány lényegesként jelentett IRO esetében kérdésesnek tekinthető, hogy egyáltalán a fenntarthatósági nyilatkozat hatókörébe tartozó kérdésekre vonatkoznak-e (pl. ügyfél-elégedettség, vállalati polgárság). Ezen túl léteznek olyan hatások, kockázatok és lehetőségek, amelyek egy pilléren belül több témát érintenek (pl. beszállítók környezetvédelmi szempontú értékelése), vagy egyszerre érintik minden pillért (pl. előírások betartása).

A lényegesség kulcsszerepet játszik a fenntarthatósági jelentéstételben, mivel egyfelől a hatások, kockázatok és lehetőségek lényegességének, illetve az adott információ lényegességének azonosítását követően jutunk el a tényleges, a jelentésben megjelenítendő közzétételekhez. A folyamatban levő CSRD módosítás a kettős lényegesség elvét és a lényegességi vizsgálat elkészítésére vonatkozó kötelezettséget nem érinti. A lényegességi vizsgálat adott vállalatra szabott, megfelelően dokumentált elkészítése a jelentéstétel alapja, így érdemes ezt kellő körültekintéssel elvégezni.

Fenntarthatósági jelentéstétel – célegyenesben a változások?

2025.11.13-án az Európai Parlament jóváhagyta a jelentéstételi (CSRD), valamint due diligence (CSDDD) kötelezettségekre vonatkozó könnyítéseket 382 igen, 249 nem szavazat és 13 tartózkodás ellenében.

A korábban előre jelzett módosítások – pl. a foglalkoztatotti létszám, nettó árbevétel -tekintetében a nagyobb vállalatokra vonatkozó küszöbszámok használata került megszavazásra.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a jóváhagyás még nem tekinthető teljesen véglegesnek, ugyanakkor az irány egyértelműbben látható. A következő időszakban az Európai Unió Tanácsával folytatott egyeztetés várható a témában.

Kötelezettek várható köre

A CSRD (Vállalati Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelv) szerinti fenntarthatósági jelentéstételek az alábbi vállalatokat érintenék:

foglalkoztatotti létszám 1750 fő felett és
nettó árbevétel 450 millió Euró felett.

Kizárólag ugyanezen érintetti körre vonatkozna az EU Taxonómia szerinti jelentés elkészítése is.

A CSDDD (Vállalati Fenntarthatósági Kötelezettségekről szóló Irányelv) szerinti due diligence kötelezettségek az alábbi vállalatokra vonatkoznának:

foglalkoztatotti létszám 5000 fő felett és
nettó árbevétel 1,5 milliárd Euró felett.

Szabványok egyszerűsödése

Az EFRAG-ot (Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport) kérték fel az EU Omnibus javaslatcsomag nyilvánosságra hozatalát követően a fenntarthatósági jelentések alapját képző ESRS szabványok egyszerűsítésére. Az erre vonatkozó munkaprogram hónapok óta zajlik, júliusban nyilvános konzultációra is lehetősége adódott az érdeklődőknek.

A módosítások főbb területei – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak lesznek:

kötelező adatpontok kb. 60%-os csökkentése
önkéntes közzétételek tematikus szabványokból való kivezetése
narratív közzétételi követelmények egyszerűsítése
egyértelműbb, rövidebb szabványok
szabványok közötti duplikációk megszüntetése
ágazatspecifikus jelentéstétel önkéntessé tétele
kettős lényegességi vizsgálat egyszerűsítése
összehangolás további irányelvekkel (pl. IFRS S1, S2)

A felkérésnek megfelelően kidolgozott javaslat hivatalos publikálása a 2025.12.4-i konferencián várható.

Kisebb vállalatokra vonatkozó adatszolgáltatási védelem

A fenntarthatósági jelentésre (CSRD) kötelezett vállalatok nem kérhetnek majd az önkéntes szabványokban (LSME, VSME) előírtakon felüli adatokat kisebb üzleti partnereiktől.

A fenntarthatósági kötelezettség (CSDDD) hatálya alá tartozó vállalatok esetében a kisebb üzleti partnereket célzó információkérés elsődleges forrásai a már rendelkezésre álló adatok lennének és csak indokolt esetben kérhetnének a nagyvállalatok további információkat.

Klíma átállási tervek kötelező érvénye megszűnik

A CSDDD kötelezettekre vonatkozó klíma átállási tervek kötelező jellegű készítésétől eltekintenének. Ezáltal megszűnne az a korábbi elvárás, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia alkotás és célkitűzés a Párizsi Egyezménnyel összhangban legyen.

Jogsértő magatartás kezelése

További fontos kitétel a CSDDD kötelezettek tekintetében, hogy a jogsértő magatartást folytató cégek nem uniós szinten lennének felelősségre vonhatóak, hanem nemzeti szinten, és az áldozatok teljes mértékű kártalanítását vállalniuk kellene.

Ingyenesen elérhető információmegosztási felület

A képviselők hangot adtak annak az igénynek is, hogy a vállalatok számára álljon rendelkezésre egy olyan egységes felület, ahol online és díjmentesen hozzáférhetnek többek között valamennyi uniós jelentéstételi követelményt leíró szabványhoz, iránymutatásokhoz és sablonokhoz is. A platform nem egy teljesen új fejlesztés lenne, hanem beépülne a várhatóan 2028-tól működésbe lépő ESAP* (European Single Access Point / Európai Egységes Hozzáférési Pont) rendszerébe.

* Digitális platform, mely EU-szerte egységes, központosított és digitális hozzáférést biztosít az uniós vállalati és befektetési termékekről szóló, nyilvános pénzügyi és fenntarthatósággal kapcsolatos információkhoz.

Következő lépések

A jóváhagyást követően november 18-tól kezdődnek meg tehát a további, háromoldalú tárgyalások az uniós kormányokkal annak érdekében, hogy 2025 év végéig a véglegesítés megvalósulhasson.

Záró gondolatok

Az idei évben megfogalmazott, fenntarthatósági jelentéstételeket és kötelezettségeket érintő módosítások megvalósítása a korábban ígért ütemben halad. A módosítások részletei ugyan még alakulhatnak, de többségében közel véglegesnek tekinthetőek.

A változtatások kapcsán megfogalmazott elvárások, miszerint prioritást élvezzen az uniós versenyképesség megőrzése, a beruházási lehetőségek megtartása, valamint a jelentéskészítéshez kapcsolódó költségek és vállalati adminisztrációs terhek csökkentése, nem maradtak válasz nélkül.

Egyértelművé vált, hogy várhatóan csak a legnagyobb vállalatok lesznek mélyen érintettek a fenntarthatósági követelmények teljesítésében. Ugyanakkor a fenntarthatósági elvárások a korábbi érintettek életében is meg fognak maradni, akár piaci, nagyvállalati partner, vagy befektetői, hitelezői oldalon vesszük figyelembe az igényeket. Ennek okán vélhetően erősödni fog az önkéntes jelentéstételi szabványok alkalmazása is, így érdemes ezen irányelveket részleteiben áttekinteni.

Fókuszban a biodiverzitás – Mit jelent az ESRS E4 szerinti megfelelés a vállalatok számára?

A biológiai sokféleség megőrzése és az ökoszisztémák védelme a fenntarthatósági jelentéstétel egyik kulcsfontosságú pillére lett. A biodiverzitás csökkenése mára a klímaváltozás mellett a legnagyobb globális környezeti kockázatnak számít, amelyre a vállalatoknak is egyre nagyobb felelősségük van reagálni. Az ESRS E4, az Európai Fenntarthatósági Beszámolási Standard a biodiverzitásról és ökoszisztémákról, azt a célt szolgálja, hogy a szervezetek ne csak mérjék, hanem tudatosan kezeljék is természetre gyakorolt hatásaikat.

Mi az ESRS E4, és miért fontos?

Az EFRAG által a CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) keretében kidolgozott ESRS E4 az első olyan átfogó uniós szabvány, amely a természeti tőkére, azaz a biodiverzitásra és ökoszisztémákra koncentrál. Célja, hogy egységes módszertant adjon a vállalatok kezébe: hogyan azonosítsák a természetre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásaikat, miként mérjék a kockázatokat, és hogyan tudják az eredményeket transzparens módon kommunikálni.

A standard szorosan kapcsolódik az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz, különösen a 14. (Víz alatti élet) és 15. (Szárazföldi élet) célkitűzésekhez, vagyis hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági növekedés ne a természet kárára, hanem vele összhangban történjen.

Hol tartanak ma a magyar vállalatok?

A biodiverzitás eddig a legtöbb vállalatnál a „környezeti lábnyom” kevésbé ismert összetevője volt. A klímavédelmi intézkedések – mint az energiahatékonyság vagy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése – sokkal hangsúlyosabbak a vállalati gyakorlatban. Az utóbbi években azonban megjelentek az első természetvédelmi vagy ökoszisztéma-helyreállítási projektek, főként nagyobb, nemzetközi hátterű cégeknél.

A magyar piacon jelenleg többféle megközelítés figyelhető meg:

ipari vállalatoknál a telephely-rehabilitáció, zöldfelület-fejlesztés, vízvisszatartás és fásítás a leggyakoribb;
energia- és infrastruktúra szektorban megjelent a természetalapú megoldások (pl. beporzók élőhelyei, vizes élőhelyek helyreállítása) támogatása;
szolgáltató szektorban inkább partnerségek és tudásmegosztó programok formájában történik a bekapcsolódás.

A motivációk között kiemelkedik a vállalati reputáció erősítése, az ESG-befektetők elvárásainak való megfelelés, valamint az, hogy a CSRD szerinti jelentéstétel immár konkrét kötelezettségeket ír elő. Ezzel a biodiverzitás nem „szép gesztus”, hanem stratégiai fenntarthatósági tényezővé vált.

Mit vár el az ESRS szabvány E4 pontja?

A szabvány előírja, hogy a vállalatok:

azonosítsák azokat a magas ökológiai értékű területeket, amelyeket tevékenységük érint,
értékeljék az ökoszisztémákra gyakorolt nyomást (pl. földhasználat, szennyezés, vízhasználat),
tegyék közzé a biodiverzitás-védelmi politikáikat, céljaikat és intézkedéseiket,
és mérjék az előrehaladást minőségi és mennyiségi mutatókkal.

A vállalatoknak az értéklánc egészét figyelembe kell venniük, hiszen a közvetett hatások – például beszállítói tevékenységek – gyakran jelentősebbek, mint a saját működés közvetlen hatásai.

Felkészülés a megfelelésre

A sikeres alkalmazás alapja a kettős lényegességi elemzés: fel kell mérni, hogy a vállalat hogyan hat a természetre, és a biológiai sokféleség csökkenése milyen kockázatokat jelenthet számára. Ezt követően a vállalatoknak meg kell határoznia a természetvédelmi politikákat, a korrekciós intézkedéseket és a mérhető célokat.

A nemzetközi keretrendszerek, mint a TNFD (Taskforce on Nature-related Financial Disclosures) és az SBTN (Science-Based Targets for Nature), segítséget nyújtanak abban, hogy az adatok és mutatók összehasonlíthatóak, valamint pénzügyi szempontból is értelmezhetők legyenek.

Új mérföldkő: megjelentek az ISO 17298:2025 és az ISO 14054:2025 szabványok

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) az elmúlt 1 hónapban közzétette az első nemzetközi szabványt a biológiai sokféleség szempontjainak a szervezeti stratégiába és működésbe való integrálásáról, valamint a természeti tőke számviteléről szóló ISO szabványt.

Az ISO 17298:2025 Biodiverzitás – A biodiverzitás figyelembevétele a szervezetek stratégiájában és működésében – Követelmények és iránymutatások–szabvány megjelenése mérföldkő, mert először kínál globálisan egységes módszertant arra, hogyan értékeljék a szervezetek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hatásokat, függőségeket, kockázatokat és lehetőségeket. Az ISO 17298 a biodiverzitás kezelését a vállalati kockázatmenedzsment és döntéshozatal részévé teszi, és várhatóan az ESRS E4-hez hasonlóan és ezzel párhuzamosan a jövőbeli jelentéstétel egyik alappillérévé válik.

Az ISO 14054:2025 Természeti tőke elszámolása szervezetek számára – Alapelvek, követelmények és iránymutatások pedig átlátható és megbízható módszert kínál a szervezeteknek a természeti tőkétől (a tiszta víztől, a termékeny talajtól, a biológiai sokféleségtől és az éghajlati stabilitástól) való függésük számszerűsítésére és bemutatására, feltárva a természettel összefüggő kockázatokat és lehetőségeket. A természetet így beemeli az üzleti döntéshozatalba, valamint támogatja az ESG-jelentéstételt és a fenntartható finanszírozási keretrendszereket.

Emellett, mint azt korábbi blogcikkünkben is említettük, az IFRS Foundation is dolgozik az IFRS S2 és az ESRS E-szabványok harmonizációján, ami azt jelenti, hogy a természetre gyakorolt hatások pénzügyi vonatkozásai a jövőben még átláthatóbban lesznek értékelhetőek.

Miért érdemes most lépni?

A biológiai sokféleség megőrzése nem csupán megfelelési kérdés – hanem üzleti stratégiai kérdés is. Azok a vállalatok, amelyek időben elkezdik feltérképezni természetre gyakorolt hatásaikat,

könnyebben tudnak reagálni a szabályozási elvárásokra,
javíthatják hitelességüket az ESG-befektetők szemében,
hosszú távon stabilabb működést eredményez.

A biodiverzitás védelme tehát nem csupán környezetvédelmi felelősség, hanem a jövő üzleti rugalmasságának és reputációjának záloga is. Az ESRS E4 és frissen megjelent 2 db új ISO szabvány irányt mutatnak abban, hogyan válhat a természet tisztelete a vállalati döntések szerves részévé.