Lényegre törő fenntarthatóság: hogyan segít a lényegességi vizsgálat a vállalatoknak?
A fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be a vállalatok működésében. Az érintettek ideértve a fogyasztókat, befektetőket, munkavállalókat és szabályozó hatóságokat fokozott elvárásokat támasztanak a transzparencia és a felelős vállalatirányítás területén. E kontextusban a lényegességi vizsgálat kulcsfontosságú eszközzé vált, amely lehetővé teszi a legkritikusabb fenntarthatósági kérdések azonosítását és priorizálását a vállalat és az érintetti kör szempontjából.
A lényegességi vizsgálat koncepciója
A lényegességi elemzés célja, hogy feltárja és rangsorolja azokat a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezőket, amelyek:
- lényeges hatást gyakorolhatnak a vállalat működésére, vagy
- az érintettek számára kiemelt jelentőséggel bírnak.
A vizsgálat eredményeként körvonalazódnak azok a témák, amelyekről a vállalatnak kötelező jelleggel adatot kell szolgáltatnia, teljesítményt kell mérnie és jelentést kell készítenie például Fenntarthatósági jelentés vagy ESG-beszámoló formájában.
A folyamat hozzájárul:
- a fenntarthatósági hatások, kockázatok és lehetőségek strukturált priorizálásához,
- az erőforrás-allokáció optimalizálásához,
- a vállalati stratégia és az érintetti elvárások összehangolásához,
- a jogszabályi megfelelés biztosításához.
Forrás: Saját szerkesztés
Az ábra három meghatározó fenntarthatósági keretrendszer a GRI (2021, GRI 3), a magyar ESG törvény (2023. évi CVIII. törvény) és az ESRS (EFRAG IG 1) közötti kapcsolatokat és eltéréseket szemlélteti. A vizsgálatból jól látható, hogy bár mindhárom rendszer célja a fenntarthatósági szempontok érvényesítése a vállalati működésben, megközelítésük és módszertani súlypontjaik alapvetően különböznek.
A legmarkánsabb eltérés a lényegesség értelmezésében figyelhető meg. A GRI és az ESG törvény kizárólag a hatáslényegesség fogalmára épít, amely egyirányú vizsgálatot jelent: a vállalat saját működésének és az upstream értékláncnak a környezeti és társadalmi hatásait veszi górcső alá. Ezzel szemben az ESRS a kettős lényegesség elvét alkalmazza, amely egyszerre vizsgálja a vállalat hatásait a külső környezetre, valamint a környezeti és társadalmi tényezők visszahatását a vállalat működésére. Ez a megközelítés nemcsak a vállalat közvetlen és közvetett hatásait, hanem a teljes értékláncot is figyelembe veszi, így jóval átfogóbb képet ad.
Az ESG törvény sajátossága, hogy szigorúan szabályozott keretben működik. Elsődleges funkciója a kockázatértékelés és az ESG beszámoló elkészítésének biztosítása. A módszertan kötött: a SZTFH által meghatározott kérdőívre épül, és a törvény pontosan kijelöli a kötelezetti kört. A GRI és az ESRS ezzel párhuzamosan olyan nemzetközi jelentéstételi standardok, amelyek iránymutatást adnak a fenntarthatósági információk bemutatásához.
A kötelező felülvizsgálat tekintetében is éles különbségek rajzolódnak ki. A GRI önkéntes rendszer, amely nem ír elő kötelező ellenőrzést. Az ESG törvény és az ESRS viszont megkövetelik az éves és eseti felülvizsgálatot, ami növeli a jelentések hitelességét, ugyanakkor többlet terhet is ró az érintett szervezetekre.
Az ESRS kapcsán kiemelendő, hogy a 2025. decemberben megjelent draft és az EFRAG által közzétett értelmezések, valamint egyszerűsítési javaslatok jelentős támogatást nyújthatnak a kettős lényegességi értékelés (DMA) gyakorlati alkalmazásához.
Az aktualizált iránymutatások különösen az alábbi területeken biztosítanak egyszerűsítést és rugalmasságot a vállalatok számára:
- lehetőséget adnak az előszűrés alkalmazására, így a nyilvánvalóan nem releváns témák korai kizárásával a fókusz a valóban lényeges kérdésekre helyezhető,
- érvényesítik az arányosság elvét, lehetővé téve, hogy a DMA mélysége a vállalat méretéhez, tevékenységi köréhez és kockázati profiljához igazodjon,
- támogatják a meglévő vállalati kockázatkezelési és stratégiai folyamatok integrálását a DMA-ba, így nem szükséges minden esetben külön, elkülönült adminisztratív folyamat kialakítása.
Az ISSB megközelítése
Egy korábbi cikkünkben is említett szabványcsalád az ISSB (International Sustainability Standards Board) által bevezetett IFRS S1 és S2 standardok a fenntarthatóság pénzügyi lényegességét hangsúlyozzák. Ennek lényege, hogy a környezeti és társadalmi tényezők akkor tekinthetők jelentősnek, ha azok befolyásolják a vállalat pénzügyi teljesítményét, értékét vagy a befektetői döntéseket.
Ez a megközelítés pragmatikus, a befektetői elvárások kielégítésére fókuszál, és integrálja a fenntarthatósági kockázatokat a meglévő kockázatkezelési és stratégiai folyamatokba. Ugyanakkor szűkebb perspektívát kínál, mint a többi szabvány, mivel nem tulajdonít önálló jelentőséget a környezeti és társadalmi hatásoknak.
Összességében a lényegességi vizsgálat tehát nem csupán egy kötelező adminisztratív feladat, hanem valódi stratégiai eszköz. Segít abban, hogy a vállalat az erőforrásait a legkritikusabb területekre összpontosítsa, növelje az átláthatóságát és hitelességét, megfeleljen a szabályozói elvárásoknak, valamint hosszú távon bizalmat és versenyelőnyt építsen. Mindez egyértelművé teszi, hogy a jól elvégzett lényegességi vizsgálat nélkülözhetetlen alapja a felelős és fenntartható vállalati működésnek.
