Fókuszban a biodiverzitás – Mit jelent az ESRS E4 szerinti megfelelés a vállalatok számára?

A biológiai sokféleség megőrzése és az ökoszisztémák védelme a fenntarthatósági jelentéstétel egyik kulcsfontosságú pillére lett. A biodiverzitás csökkenése mára a klímaváltozás mellett a legnagyobb globális környezeti kockázatnak számít, amelyre a vállalatoknak is egyre nagyobb felelősségük van reagálni. Az ESRS E4, az Európai Fenntarthatósági Beszámolási Standard a biodiverzitásról és ökoszisztémákról, azt a célt szolgálja, hogy a szervezetek ne csak mérjék, hanem tudatosan kezeljék is természetre gyakorolt hatásaikat.

Mi az ESRS E4, és miért fontos?

Az EFRAG által a CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) keretében kidolgozott ESRS E4 az első olyan átfogó uniós szabvány, amely a természeti tőkére, azaz a biodiverzitásra és ökoszisztémákra koncentrál. Célja, hogy egységes módszertant adjon a vállalatok kezébe: hogyan azonosítsák a természetre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásaikat, miként mérjék a kockázatokat, és hogyan tudják az eredményeket transzparens módon kommunikálni.

A standard szorosan kapcsolódik az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz, különösen a 14. (Víz alatti élet) és 15. (Szárazföldi élet) célkitűzésekhez, vagyis hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági növekedés ne a természet kárára, hanem vele összhangban történjen.

Hol tartanak ma a magyar vállalatok?

A biodiverzitás eddig a legtöbb vállalatnál a „környezeti lábnyom” kevésbé ismert összetevője volt. A klímavédelmi intézkedések – mint az energiahatékonyság vagy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése – sokkal hangsúlyosabbak a vállalati gyakorlatban. Az utóbbi években azonban megjelentek az első természetvédelmi vagy ökoszisztéma-helyreállítási projektek, főként nagyobb, nemzetközi hátterű cégeknél.

A magyar piacon jelenleg többféle megközelítés figyelhető meg:

• ipari vállalatoknál a telephely-rehabilitáció, zöldfelület-fejlesztés, vízvisszatartás és fásítás a leggyakoribb;
• energia- és infrastruktúra szektorban megjelent a természetalapú megoldások (pl. beporzók élőhelyei, vizes élőhelyek helyreállítása) támogatása;
• szolgáltató szektorban inkább partnerségek és tudásmegosztó programok formájában történik a bekapcsolódás.

A motivációk között kiemelkedik a vállalati reputáció erősítése, az ESG-befektetők elvárásainak való megfelelés, valamint az, hogy a CSRD szerinti jelentéstétel immár konkrét kötelezettségeket ír elő. Ezzel a biodiverzitás nem „szép gesztus”, hanem stratégiai fenntarthatósági tényezővé vált.

Mit vár el az ESRS szabvány E4 pontja?

A szabvány előírja, hogy a vállalatok:

• azonosítsák azokat a magas ökológiai értékű területeket, amelyeket tevékenységük érint,
• értékeljék az ökoszisztémákra gyakorolt nyomást (pl. földhasználat, szennyezés, vízhasználat),
• tegyék közzé a biodiverzitás-védelmi politikáikat, céljaikat és intézkedéseiket,
• és mérjék az előrehaladást minőségi és mennyiségi mutatókkal.

A vállalatoknak az értéklánc egészét figyelembe kell venniük, hiszen a közvetett hatások – például beszállítói tevékenységek – gyakran jelentősebbek, mint a saját működés közvetlen hatásai.

Felkészülés a megfelelésre

A sikeres alkalmazás alapja a kettős lényegességi elemzés: fel kell mérni, hogy a vállalat hogyan hat a természetre, és a biológiai sokféleség csökkenése milyen kockázatokat jelenthet számára. Ezt követően a vállalatoknak meg kell határoznia a természetvédelmi politikákat, a korrekciós intézkedéseket és a mérhető célokat.

A nemzetközi keretrendszerek, mint a TNFD (Taskforce on Nature-related Financial Disclosures) és az SBTN (Science-Based Targets for Nature), segítséget nyújtanak abban, hogy az adatok és mutatók összehasonlíthatóak, valamint pénzügyi szempontból is értelmezhetők legyenek.

Új mérföldkő: megjelentek az ISO 17298:2025 és az ISO 14054:2025 szabványok

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) az elmúlt 1 hónapban közzétette az első nemzetközi szabványt a biológiai sokféleség szempontjainak a szervezeti stratégiába és működésbe való integrálásáról, valamint a természeti tőke számviteléről szóló ISO szabványt.

Az ISO 17298:2025 Biodiverzitás – A biodiverzitás figyelembevétele a szervezetek stratégiájában és működésében – Követelmények és iránymutatások–szabvány megjelenése mérföldkő, mert először kínál globálisan egységes módszertant arra, hogyan értékeljék a szervezetek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hatásokat, függőségeket, kockázatokat és lehetőségeket. Az ISO 17298 a biodiverzitás kezelését a vállalati kockázatmenedzsment és döntéshozatal részévé teszi, és várhatóan az ESRS E4-hez hasonlóan és ezzel párhuzamosan a jövőbeli jelentéstétel egyik alappillérévé válik.

Az ISO 14054:2025 Természeti tőke elszámolása szervezetek számára – Alapelvek, követelmények és iránymutatások pedig átlátható és megbízható módszert kínál a szervezeteknek a természeti tőkétől (a tiszta víztől, a termékeny talajtól, a biológiai sokféleségtől és az éghajlati stabilitástól) való függésük számszerűsítésére és bemutatására, feltárva a természettel összefüggő kockázatokat és lehetőségeket. A természetet így beemeli az üzleti döntéshozatalba, valamint támogatja az ESG-jelentéstételt és a fenntartható finanszírozási keretrendszereket.